Örömmel vállaltam el a vehir.hu felkérését blog írásárára. Jó ötletnek tartom, hogy az olvasók beláthatnak egy élsportoló életébe, mindennapjaiba.
Fazekas Nándor
Mint köztudott, a nyáron több változás is történt az együttes keretében: Lapcevic távozott, s három magyar játékos is érkezett. Nehéz az edzőnk feladata, hiszen a védekezést újra össze kell raknia. A kellő összeszokottság hiánya ugyanis látszott azokon a mérkőzések, amelyeken eddig részt vettünk. No, de haladjunk sorjában…
A kéthetes alapozás során csak edzettünk, a fizikai felkészítésen volt a hangsúly. Ez fontos időszak, hiszen egy alap állóképességet ad a sportolónak, hogy az egész idényben bírja a terhelést. Mondhatom, hogy becsülettel végigcsináltuk a munkát.
Ezt követően kezdődtek el a mérkőzések. Szépen fokozatosan felépítve egyre erősebb csapatok ellen mérettük meg magunkat. Úton a hagyományos Schlecker-kupára több együttessel is megmérkőztünk, főként német másod-, illetve harmadosztályú ellenfelekkel. A cél az volt, hogy a Berlin elleni találkozóig jobban megismerjük egymást.
A német fővárosiak ellen szoros és jó mérkőzést játszottunk, amelyen, ha nehezen is, de nyerni tudtunk. A Montpellier ellen már nem igazán jött ki a lépés, talán ekkor jött ki rajtunk a fáradtság az utazás, s az előtte játszott meccsek miatt. Azonban ez is hasznos volt, hiszen egy komolyabb játékerőt képviselő együttes ellen fel tudtuk mérni, hogy hol is tartunk az edzésprogramban. A harmadik helyért ismét sikerült jó játékkal előrukkolnunk, s le is győztük a Zagrebet, s győzelemmel tudtunk búcsúzni a kupától. Igaz, minden évben úgy utazunk ki, hogy szeretnénk hazahozni a trófeát, ami ezúttal sem sikerült, de talán majd legközelebb…
Hazaérkezvén folytattuk tovább a felkészülést. Túl sok időt azonban nem töltöttünk itthon, hiszen máris mentünk tovább a horvátországi Porecba, ahol ismét egy rangos tornán vehettünk részt. Hatszáz kilométert utaztunk, majd két nap alatt három meccset abszolváltunk. A házigazdát és a dán Silkeborgot legyőztük, másnap pedig volt csapatom, a német Gummersbach ellen léptünk pályára. Ekkor azonban ismét a gyengébbik oldalát mutatta az alakulat, s vereséget szenvedtünk. Igaz, az ellenfélen látszott, hogy ők a bajnokság kezdete miatt már csúcsformában vannak, mi pedig csak a felkészülés közepén voltunk. Másnap a szlovén Kopert sikerült felülmúlnunk, így újabb bronzéremmel tértünk haza.
Távozásom óta a német együttes keretében is történtek változások, bár az együttes „magja” megmaradt. Sikerült is beszélgetnem a régi „játszótársakkal”, akikkel felelevenítettük a régi emlékeket. Sok egykori csapattársamról tudtam meg, hogy időközben megnősült, illetve gyereke született.
Veszprémben belekezdtünk a taktikai munkába, a védekezést és támadást csiszolandó. Az új játékosok beépítése miatt erre most a szokottnál is nagyobb szükség van. Kedden pedig már a Csehovszkij Medvegyi ellen bizonyíthattunk idei első találkozónkon az arénában. Tavaly a Kielce ellen is nívós ellenféllel kezdhettünk, idén pedig egy még erősebb ellenfelet sikerült idehozni a vezetőknek. Roppant jó találkozót vívtunk ellenük, amelyet csak a végjátékban sikerült a magunk javára fordítani. Örülök, hogy ilyen sokan kíváncsik voltak ránk, s bízom benne, hogy a kilátogató szurkolók is élvezték a játékot. Bár, hozzá kell tennem, hogy a jelenlegi formánk még nem százszázalékos, hiszen egy hónap múlva lesznek azok a derbik, amelyekre top formában kell lennünk.
Most hétvégén: irány Füred! A bajnoki második Szeged ellen kezdünk, a másik ágon pedig a Csehovszki feszül a Zagrebnek. Ezek sem ígérkeznek könnyűnek, ezért bízom benne, hogy Füredre is sokan eljönnek, s buzdítanak bennünket, hiszen ez egy rangos torna, amelyet szeretnénk megnyerni.
Remélem, hogy én is pályára tudok lépni. Hétfőn ugyanis elkapott egy vírus, bár a Csehovszkij ellen is így védtem, s bízom benne, hogy ez most sem lehet akadály számomra. Mindenáron védeni akarok…
Fazekas Nándor
