Rakonczay Gábor előadásában őszintén mesélt saját életútjáról: már 13 évesen lefutotta élete első maratonját, és egyetemistaként – miközben mások épp a vizsgák túlélésére készültek – ő gondolt egy merészet, és eldöntötte: át fog kelni az Atlanti-óceánon. Nem volt hozzá pénze, hajója, tapasztalata – de volt egy álma, és egy szíve, ami nem hagyta nyugodni.
Arról is mesélt, hogyan vált belőle óceánátkelő ember, és hogyan lett ő az első a világon, aki kenuval tette meg ezt az utat – kétszer is. De nemcsak a tengerekről beszélt: megosztotta azt is, hogyan futott fel a Mont Blanc csúcsára, a tengerparttól indulva. Egy olyan futásról beszélt, ahol a test és az elme egy idő után „ellenünk fordul” – és ott már csak a szív visz tovább.
Beszélt a félelemről és a hitről is. Elmondta: amikor napokon át tartó viharokkal kellett szembenéznie az óceánon, egyértelművé vált számára, hogy:
„Viharban nincsen ateista ember.”
Ott, a hullámok között, az ember megérzi: van Valaki, aki nagyobb nála. És aki mégis vele van.
Őszintén beszélt arról is, hogy nem könnyű kiállni a saját álmaink mellett – főleg, ha mások visszahúznak, vagy ha a világ inkább a kényelmes utat kínálja.
De bátorította a fiatalokat: merjenek elindulni, merjenek „beleállni az életükbe”, még ha nem is tudják pontosan, mi lesz a vége – mert a legfontosabb dolgok útközben születnek meg.
Az előadás után rendkívül élénk beszélgetés alakult ki. Korosztálytól szokatlan módon záporoztak a kérdések – a fiatalokat valóban megérintette Gábor hitelessége, nyíltsága és ereje. A beszélgetés során külön kiemelte:
“Használjátok ki azt a tudást, ami a tanáraitokban van! Tanulni nem kényszer, hanem lehetőség az álmaink megvalósításához.”
Az esemény zárásaként János atya szólt a diákokhoz:
„Isten azt akarja, hogy életünk legyen – és ez az élet bőségben legyen.
De ezért nekünk is aktívan tenni kell.
Köszönjük, hogy Gábor példájával erre is rávilágított.”
Darnai János atya zárásként megjegyezte: “Hálásak vagyunk Rakonczay Gábornak az inspiráló gondolatokért, a bátorításért, a hiteles tanúságtételért – és bízunk benne, hogy sok diák szívében valóban elindult valami.
Egy gondolat. Egy álom. Egy útra lépés vágya.”
