Mióta a Fixir két éve megjelent a veszprémi kulturális műhelyek sorában már több látványos, a szó nem elcsépelt formájában értendő huszonegyedik századi kiállításnak adott otthont. A különböző érzékszerveket viszont talán még egyik sem dolgoztatta meg úgy, mint Kitzinger Gábor fantáziájának megtestesülése, a Noisebox.
Az audiovizuális művészetben már a 2000-es évek eleje óta mozgolódó, mára számos nemzetközi bemutatkozón is résztvevő művész koncepciója nem bonyolult, megvalósítása viszont elképzelhetetlen lett volna a a Fixir technológiája nélkül.
A szobában a kivetítők között ugyanis csupán egy dobfelszerelés kapott helyet. Éppen olyan, mint bármelyik nagykoncerten a Gyárkertben, vagy a Veszprémfesten. Ez a hangszer viszont jelen esetben nem a zenének adta meg az ütemét, hanem a kivetítőn megjelenő nonfiguratív formáknak, amelyek a dobverő diktálta ütemre és erőre mozdultak meg és akarták szinte meghazudtolni a fizika törvényeit azzal, hogy kitörnek a ledfalból.
A kiállítás ismét egy látványos bizonyítéka annak, amit az utóbbi időszakban több városvezető is megfogalmazott Veszprémmel és a veszprémi jövőképpel kapcsolatban, miszerint a város a régióval együtt a kreatív iparban és a digitális művészetekben az élen akar járni Magyarországon, vagy akár a határokon átlépve, európai régiónkban is.
Ezt hangsúlyozta Muraközy Péter, alpolgármester is a szombati megnyitón, ahol mellette még Áfrány Gábor, médiaművész, a Fixir galéria és labor vezetője köszöntötte a megjelenteket.
A közönség pedig közvetlenül a köszöntőbeszédek után ízelítőt is kaphatott a kiállításból, ráadásul mindezt egy képzett dobos dobszólóján keresztül.
Muraközy Péter erre az időre átavanzsált városvezetőből dobzenésszé, ahogy kulturális pályafutása elején is tette és az ő dobszólóján keresztül kelt életre az egészen októberig megtekinthető és kipróbálható tárlat.
