Az Európai Unió huszonhét tagállama között hazánk a vert mezőnyben van, ha azt nézzük, hogy hányan beszélnek legalább alapfokon egy idegen nyelvet. Magyarországon ez az arány ötven százalék alatt van, ők azok, akiknek az Eurostat adatai alapján – ahogy mondani szokás – külföldön egy éttermi rendeléssel is meggyűlne a bajuk. A középfokú idegennyelv, elsősorban az angol ismeretében pedig csak Bulgáriát sikerül megelőznie a magyaroknak.
E korán sem hízelgő statisztika pedig bőven túlmutat azon, hogy a nemzetközi munkaerőpiacon a magyarok hátrányba kerülnek más uniós országok lakosaival szemben. A svédeknél például a lakosság 90 százaléka ismer idegen nyelvet, elsősorban az angolt. A magyarok így kulturálisan is kizárják magukat számtalan megtapasztalásból vagy izgalmas élményből. Pedig a kulcs ott lenne hozzá, csak le kellene akasztani a fogasról és tágra nyitni az ajtót és belépni egy olyan nemzetközi térbe, ahol meg lehet ismerni sok eltérő kultúrájú embert, rajtuk keresztül pedig még több izgalmas szokást és nem utolsó sorban véleményt. Erre tekinthetünk úgy is, mintha kulturális javaink gyarapodnának – vallja Csizmadia Ágnes, Balatonalmádiban élő fiatal nyelvtanár, aki most indította el azt az új képzését, ahol nem az angol igeidők helyes ragozására helyezi a hangsúlyt elsősorban, nem is feltétlenül az oxfordi szótár A-tól Z-ig való betanulására, hanem egyszerűen a beszélgetés és véleménycsere élményének megtapasztalására.
Csizmadia Ágnes
„Az angol nyelv a kulcs ahhoz, hogy kapcsolódjunk egymáshoz, mi emberek.” – Ágnes véleményét pedig egy másik nemzetközi statisztika is alátámasztja, miszerint a Föld nyolcmilliárd lakosából körülbelül 1,2 milliárdan beszélnek legalább középfokon angolul. Azaz minden hetedik ember.
Hogy a magyaroknak egy jelentős része látszólag miért zárja ki magát ebből a közösségből, azon Ágnes is sokáig gondolkodott. Abban az időszakban is, amikor Nagy-Britanniában élt, több mint egy évtizedet. „A magyarok más nemzetekhez képest inkább individualista beállítottságúak. Amikor versengésről van szó, akkor az élre törünk, de amikor az együttműködés lenne fontos, akár az, hogy meg tudjunk szólalni egy országhatárokat nem ismerő közös nyelven, akkor mégis visszavonulnak sokan, vagy szimplán nem érzik az értékét. Pedig az értéket nem csak monetárisan lehet mérni."
Kell egy kis egészséges naivitás, vallja Ágnes, hiszen, ahogy mondja, ha az átlagemberek szintjén maradunk, félreteszünk minden politikai vagy történelmi sztereotípiát és egy kávé mellett angolul elbeszélgetünk a másik emberrel, akkor egészen biztos, hogy találni fogunk közös témákat. „Ettől válik valaki szimpatikussá, ha az élő beszélgetés során megismerjük és meglátjuk, hogy hány közös pont van az életünkben. Függetlenül attól, hogy milyen útlevelünk van.”
Ágnes LingoTribes nevű vállalkozását is erre az megtapasztalásra építi, de mielőtt belemélyednénk a részleteibe, érdemes megismerni az ő vízióját, ami túlmutat a száraz statisztikákon, hogy a magyar társdalom elmozduljon az idegen nyelveket ismerő nemzetek utolsó pozícióiból.
„A világunk globalizált, én pedig egy olyan társadalomban szeretnék élni, amelyben emberek milliói tudnak könnyen kapcsolódni. Ahol tanulhatunk egymástól, segíthetünk egymásnak, ahol a kritikus gondolkodás természetes. Ehhez viszont ismerni és érteni kell a másik kultúráját és véleményét úgy, hogy tudjunk és akarjunk is beszélgetni egymással.”
A LingoTribes-t Ágnes úgy alkotta meg, hogy egyszerre segítsen megugrani a nyelvi korlátokat, miközben az emberek megtapasztalhatják, mennyire felemelő érzés, ha nemcsak anyanyelvükön keresztül tudják elmondani véleményüket egy-egy témával kapcsolatban.
Ágnes jelenleg még az online térben építi a közösségeket, de nem szeretné csak ide korlátozni a munkásságát. Erre kicsit később még visszatérünk, de csak miután bemutatta a lingotribes.com oldalát.
A LingoTribes-t akár egy újabb közösségi oldalként is fel lehetne fogni, hiszen a regisztráció után emberek interakcióira alapoz főleg, de ha jobban megismerjük elvét, akkor hamar rájövünk, hogy itt nincsenek álprofilok, üzenőfal, kommentháborúk és online bullying, ellenben személyes beszélgetések, élmények és egyéni fejlődés lehetősége annál inkább.
Ágnes különböző témaköröket talál ki, ezek a kultúrától a társadalmi témákon át, és korunk aktuális kérdéseiig bármilyenek lehetnek, a felhasználók pedig beléphetnek a „szobákba”, hogy aztán ott Zoomon keresztül angolul beszélhessék ki az egyes témákat egymással. A nyelvtanár szerepe itt minimális moderációra szűkül csak, magyarázza tovább Ágnes a LingoTribes elvét. Egy sorvezetőt ad néhány előre meghatározott kérdéssel, aztán inkább hagyja a beszélgetéseket kibontakozni, ha pedig szükség van rá, akkor átlendíteni a holtpontokon.
Mert a magyar nyelvoktatásnak, főleg a közoktatásban az az egyik legnagyobb problémája, hogy nem fektet kellően nagy hangsúlyt a csapatmunkára, a projektalapú oktatásra - magyarázza tovább Ágnes, hogy többek közt mire szeretett volna alternatívát létrehozni. „Kevés az olyan nyelvoktatás, ami nem arról szól, hogy ülj a padban órákat, hallgasd egyedül a feladatokat és magold be a nyelvtant, vagy hogy csak pötyögj a telefonos applikációidban egymagad az avatarokkal. Pedig a nyelvtanulás szerintem nem magányos műfaj.”
A LingoTribes-t úgy találta ki Ágnes, hogy kisebb, legfeljebb tízfős csoportok jöjjenek össze egy-egy alkalommal, a beszélgetések ideje pedig nem hosszabb fél óránál, így bárkinek beleférhet a napi rutinjába a gyakorlás, és könnyen szokássá lehet alakítani. Igény esetén persze Ágnes külön is foglalkozik a „tanítványokkal”, de lehet jobb szó rájuk az, hogy a kisközösségek tagjaival, kielemzi, hogy hol tart a nyelvtanulásban, mik az erősségei és miben kell még fejlődnie.
„Sok nyelvtanulást segítő alkalmazás létezik, most pedig már a mesterséges intelligencia is betört ide, de ezek végtére is csak programok és algoritmusok. Én nem szeretnék olyan világban élni, ahol, ha találkozol egy emberrel az utcán és megszólít angolul, vagy akár a saját anyanyelveden, akkor hiába érted, mégis elfutsz előle, mert idegen lesz az élmény hús-vér emberrel beszélni.”
A LingoTribes nem a szituációs gyakorlatok színpada, nem kell eljátszani egy éttermi rendelést, belehelyezkedve a pincér és vendég szerepébe, hogy csak egy általános példát hozzunk sok nyelvoktatói módszertanból. Nincs szükség színjátszói tapasztalatokra, mert mindenki önmaga lehet, mindössze a személyes véleményt, látásmódot és gondolatokat kell bevinni az órákra. Itt a rövid, de annál választékosabb beszélgetéseken van a fókusz olyan témákról, amik kimerítik a személyes érdeklődést is. Mindez pedig a leghasznosabb azoknak, akiknek a tudása a középszint közelében van, de fejlesztenék azt, vagy csak szinten tartanák.
“Egész életemben érdeklődtem a brit és amerikai kultúrák iránt, társadalmi megnyilvánulásaikat és bizonyos pop-kultúrai elemeiket is szívesen fogyasztottam, de az angol nyelv iránti szenvedélyem volt az igazi motorja mindennek. Nagy élvezettel fordítottam, értelmeztem, interpretáltam a más világokat, amik Magyarországon kívül estek. Az pedig nagy szerencse nekem is és bárkinek, ha képes a világ bármely pontján találni egy közös nyelvet az emberekkel, a helybéliekkel. Lehet küldetéstudatnak is nevezni, vagy csak egyszerűen szenvedélynek, de én ezeket az élményeket szeretném mással is megosztani, segíteni, hogy megtapasztalhassák még sokan.”
Ennek szellemében Ágnes hosszú távon a LingoTribes-ben kialakult közösségekkel szeretne az online téren túl is programokat szervezni. Diákokkal és tanárokkal együtt, mert az oktatói csapatába is keres olyan embereket, akik ebben a szellemiségben szeretnének oktatni, és egy kollaboratív, építő fókuszú közösség része lenni. Velük aztán olyan programokat is szeretne megvalósítani, mint egy közös kirándulás, külföldi út, vagy csak egy nyugodt elvonulás a természetbe, ahol a közös nyelv természetesen az angol lesz.
