A suttogók művészete az ember és ló közötti finom kapcsolódáson alapul, amelyben az állat természetes viselkedésmintái és testbeszéde válik a kommunikáció alapjává. Mindez nem csupán egy technika, hanem egyfajta empátia, amelyben az ember a ló partnereként lép fel, nem pedig uraként. A suttogók nem a fizikai erőt vagy a büntetést használják, hanem a pozitív megerősítés, a türelem és a szeretet erejével érik el céljaikat.
Az ő tudományuk a ló pszichológiájának mély ismeretét igényli. Képesek felismerni a legapróbb jelzéseket, amelyek mind-mind az állat érzelmi állapotáról árulkodnak. Ilyenkor a cél, hogy valódi harmónia jöjjön létre ember és ló között, amelyben az állat önként dönt úgy, hogy csatlakozik az emberhez.
A suttogók azt tanítják, hogy a lóval való kommunikációban az igazán nagy erő a csendben rejlik. Éppen ezért, ez a módszer sokkal inkább egy filozófia, amely arra tanít, hogy tisztelettel és megértéssel forduljunk a természethez és annak teremtményeihez. Ahol meg lehet tapasztalni egy olyan világot, ahol a suttogások hangosabbak minden parancsnál. Talán ez az, amire nem csak a lovaknak, de az embereknek is szükségük lenne sokszor.
Tudta?
A modern „suttogó” kifejezés legismertebb képviselője Monty Roberts, egy amerikai lóidomár, akit gyakran neveznek „a lovak suttogójának”. Ő fejlesztette ki a „Join-Up” módszert, amely a lovak természetes viselkedésén és testbeszédén alapul. Roberts tapasztalatait vadlovakkal való megfigyelésekből szerezte. Megértette, hogy a lovak nonverbális jelzésekkel kommunikálnak egymással, és ezt a tudást alkalmazta a lókiképzés során.
