Az első igazán intő jel a 2013-as nagy európai hőhullám volt: az extrém hőség főként Dél-Európában szedte áldozatait: Franciaországban, Olaszországban és Görögországban júliusban és augusztusban összesen közel ötezerrel többen haltak meg, mint más években ugyanebben az időszakban.
A 2013-as katasztrófa azonban csak előfutára volt annak, ami mára gyakorlatilag megszokottá vált. A húszas években Európa mediterrán térségeiben tartósan is negyven fokot meghaladó forróság és aszály tombol a nyári időszakban. Idén augusztusban a spanyol egészségügyi minisztérium olyan riasztást adott ki, amelyben azt tanácsolják a lakosságnak, hogy csak akkor induljanak útnak, ha az feltétlenül szükséges, a nappali órákban lehetőleg ne tartózkodjanak a szabadban, mert a 44 fokot is elérő, sőt helyenként meg is haladó hőség életveszélyes. De a spanyolok nincsenek egyedül: a Földközi-tenger teljes európai partvidékére hasonló viszonyok jellemzők.
A hőség mellé aszály is párosul, a nedvesség hiánya pedig kedvez az erdőtüzek kialakulásának. Aki figyeli a híreket, sokkoló képeket láthat földrészünk több pontjáról is: hatalmas bozóttüzekkel küzdenek Spanyolországban, Görögországban, és Olaszországban is többhelyütt – a minap mi is beszámoltunk róla, hogy a Vezúvnál is megdolgoztatják a lángok a helyi tűzoltókat. Hogy csak az elmúlt néhány nap híreit idézzük: az EU tűzoltókkal segíti az otlást Spanyolországban, Madridot is megközelítették a lángok; halálos erdőtűz terjed Franciaországban, François Bayrou miniszterelnök szerint sosem látott mértékű katasztrófa sújtja az országot; Görögországban halálos áldozatot szedett a bozóttűz. Július végén már Athén egyik külvárosában is kitelepítették az ott élőket a fenyegető veszély miatt.
Erdőtűz Portugáliában (archív fotó 2016-ból, Michael Held on Unsplash)
Mindez önmagában is óriási veszteség: az emberéletek, az egészségkárosodást szenvedők, az otthontalanná válók számára személyes tragédia, a leégő mezőgazdasági és ipari területek miatt gazdasági csapás. És ahogy ezek az események évről évre megismétlődnek, előbb-utóbb a nyaralók is levonják a szükséges következtetéseket. Európa turizmusában jelentős átalakulás fog történni: a mediterrán térség nyári visszaesése teret engedhet eddig kevésbé népszerű desztinációk számára, vagy időben mozdíthatja el a szezont a mérsékeltebb időjárású időszakok felé.
Nem tudhatjuk, pontosan hogy alakulnak ezek a folyamatok – szemmel láthatóan még nem születtek meg a megoldások –, az azonban egészen valószínűnek tűnik, hogy a jelentős változások évtizedét éljük, és tíz év múlva Európa turizmusa egészen másként fest majd, mint ami a huszadik században kiépült és egészen a közelmúltig megingathatatlannak tűnt.
