A válasz nem olyan egyszerű, és végső soron sajnos kijelenthetjük, hogy az emberi hatások jócskán rásegítenek erre a már kellemetlen méreteket öltő jelenségre. Közrejátszik a globális felmelegedés, a Balaton ökoszisztémájának változása, de állandó szakértőnk, Szendőfi Balázs halkutató, természetfilmes olyan okokra is rávilágított, amikre eddig biztosan nem gondoltunk.
Friss árvaszúnyog-helyzet
Az árvaszúnyogok idei első generációjának rajzása júliusban véget ért, azonban a lerakott petékből kikelő második generáció továbbra is folyamatos rajzásokat produkál majd augusztusban és szeptemberben. Ennek oka az, hogy a Balatonban továbbra is magas az algakoncentráció, a víz pedig egyenletesen meleg. Ráadásul a HUN-REN BLKI jóslata szerint
a szeptemberi rajzások a tó mellett nagyobb területen szétterjedve jelentkezhetnek, mivel a második generáció lárvái a tó teljes területén fejlődnek.
Miből lesz a… szúnyog?
Az árvaszúnyog lárváinak mennyisége szoros összefüggésben áll az algásodás mértékével, ez utóbbit pedig a meleg mellett a vízben lévő szerves anyag, különösen a foszfor serkenti. Adódik tehát a védekezés, vagyis az árvaszúnyog-rajzások csökkentésének módja is: a tóba jutó tápanyagmennyiséget kell csökkenteni, emellett pedig az öntisztulás, vagyis a szerves anyagoktól való természetes megszabadulás lehetőségét növelni (vagy legalábbis nem csökkenteni tovább).
A Balatonról a déli vasútvonal megépítésekor szinte sebészileg leválasztották azokat a berekterületeket, amelyek talán a legfontosabbak voltak a tó öntisztulásában. A megmaradt parti nádasok is egyre csökkennek a folyamatos beépítések következtében, nem csoda hát, hogy a Balaton öntisztulási képessége ma már meglehetősen csekély.
Tápanyag pedig érkezik bőven:
a befolyó csatornákon, patakokon át a bemosódott mezőgazdasági műtrágyák jelenthetik az egyik legbővebb foszforforrást.
Ezen sokat enyhítene (nemcsak itt, hanem országszerte) a csatornapartok fásítása, ami egyrészt a víz árnyékolását jelentené, másrészt megakadályozná, hogy a környező mezőgazdasági földeket a vízig beszántsák, és így jóval kevesebb műtrágya mosódna be – fejtette ki Szendőfi Balázs.
Sokak szerint a másik nagy tápanyagterhelő tényező a horgászok által a vízbe szórt etetőanyag egyre növekvő mennyisége.
Sajnos mind a mezőgazdasági, mind a horgászati célú halgazdálkodási ágazat lobbija sokat tesz az ellen, hogy a fent említett bejuttatások valós mértékei kiderüljenek. Azonban a jövőben elkerülhetetlen lesz a külső terhelések azonosítása és valós mérséklése, mivel már az idei algásodás és árvaszúnyograjzás is kimutatható negatív hatást fejtett ki a turistaszezon gazdasági mutatóira.
Maguk az árvaszúnyogok is a tó öntisztulását segítik
Ez a hatalmas tömegű szúnyog lárvakorában a Balaton aljzatának tápanyagdús szerves törmelékét fogyasztotta. Repülő rovarként a sok milliárd (!) szúnyog a saját testében is jelentős mennyiségű szerves anyagot távolít el a tóból, mivel rajzáskor rendszerint a szárazföldön pusztulnak el. Tehát éppen azt a folyamatot mérséklik, ami lehetővé tette tömeges elszaporodásukat.
Lehet-e irtani, és miért nem?
Az árvaszúnyog nem csíp, nem szív vért, de mégis sokakat zavar. Szelektív irtása rajzáskor nem lehetséges: a csípőszúnyogokra használt (és rájuk is egyre haszontalanabb) piretroid rovarölő szereket szigorúan tilos élővíz közelében alkalmazni, mert a teljes vízi életközösségre végzetes hatással lennének. Egy meg nem erősített legenda szerint az 1990-es évek nagy balatoni angolnapusztulásában is kulcsszerepe volt az akkori pártüdülő környékén a politikusok kényelme érdekében végzett nagymértékű (légi) rovarölő szer-szórásnak. Maga az alkalmazott szer a mai napig ugyanaz.
A csípőszúnyogok között egyre több a rezisztens példány, ami a szer túlhasználatára vezethető vissza. (Az árvaszúnyogok közötti rezisztenciát tudtommal még nem vizsgálták.) A szúnyogokat fogyasztó ragadozó rovarokat, kétéltűeket, madarakat, denevéreket viszont érzékenyen érinti a szer, számukat lecsökkenti, így az akár következő nap kikelő repülő szúnyog kevesebb ragadozóval találkozik, nagyobb eséllyel szaporodik
– tehát a rendszeres kémiai szúnyogirtás növeli a szúnyogok számát –
mondta Szendőfi Balázs.
Az árvaszúnyogok irtása eszerint nem lehetséges, és nem is volna érdemes. Rajzáskor a fény vonzza őket, így főként lámpák, megvilágított falfelületek közelében lehetnek kellemetlen élményeink velük. Jelenlétükön túl semmi veszélyt nem jelentenek ránk, viszont jelzik, hogy mi bizony komoly veszélyt jelentünk az élővilágra és a Balaton vízminőségére. Ha tájhasználatunk mértékletesebb lesz, és jobban vigyázunk a Balatonra, akkor mind az alga-, mind az árvaszúnyogtömeg vissza fog csökkenni egy könnyebben elviselhető szintre.
Szerző: Szendőfi Bori / green.hu
