Ismét eltelt egy hét, s máris túl vagyunk két bajnokin, de előtte is történt egy, s más. Múlt hét szerdán a családommal kilátogattam a Barabás KC Fradi elleni meccsére bíztatni a lányokat, amelyen végül sajnos vereséget szenvedtek a veszprémiek. Pedig benne volt a játékban, hogy pontot, vagy pontokat szerezhetnek, hiszen sokszor nagyobb szép dolgokat láttam tőlük, a hullámvölgyek miatt azonban a Fradié lett a két pont.
Fazekas Nándor
Pénteken Pestszentlőrincen kezdtük meg a bajnokságot, ahol magabiztosan nyertünk. Sajnos én nem tudtam kivenni a részem a sikerből, hiszen a Zágráb ellen elszenvedett ujjsérülésem még nem jött rendbe teljesen, bár már sokat javult. Délelőttönként, s délutánonként is járok kezelésekre. Hál’ Isten a röntgenfelvétel is bizonyította, hogy nincs eltörve, elszakadva, „csak” meg van zúzódva, s tele van folyadékkal, s ez által nagyon nehéz mozgatnom, s ha a labda eltalálja, nagyon fáj. Vasárnap a Ferencváros ellen már nagyon szeretnék védeni, ahol egy komoly mérkőzésre számítok. Szeretném, hogy ha a jövő hétvégi Tatran Presov elleni BL-találkozón már több meccs lenne mögöttem.
Szombaton délelőtt kondicionáló edzést tartottunk súlyzózással, majd a délutánt, illetve a másnapot pihenéssel tölthettük, ahol sikerült regenerálódnom, hiszen a családommal tölthettem az időmet. Közben a televíziós közvetítések segítségével figyelemmel kísértem a Bundesliga történésiét, ahol több érdekes eredményre is felfigyeltem. A Löwen ugyanis kikapott Magdeburgban, volt csapatom, a Gummersbach pedig tizenegy találattal maradt alul a Göppingenben. Meglepő eredmények, de a német élvonalban minden előfordulhat…
Hétfőn délelőtt átmozgatással kezdtünk, délután pedig már a Pécs elleni első hazai bajnokira készültünk. Ezt követően Porga Gyula alpolgármester meghívásának eleget téve a Narancs Kávézó igyekeztem, ahol a Barabás hálóőre, Hoffmann Kitti, valamint a VFC portása, Varga Tamás társaságában jó hangulatú beszélgetést folytattunk. Sok érdeklődő jött el, s remekül éreztük magunkat. Kérdések zápora zúdult ránk, amelyekre természetesen nagyon szívesen válaszoltunk.
Tegnap lejátszottuk a Pécs elleni összecsapást – sajnos újfent nélkülem–, amely nem volt túlzottan magas színvonalú, viszont ismét magabiztosan győztünk. A lefújást követően pedig siettem haza, mert tegnap ünnepeltük a kisebbik fiam negyedik születésnapját.
Ami a változásokat illeti, borzasztóan örülök, hogy egy ilyen szintű klubban, mint a Veszprém – ahol mindig nagyon magasak az elvárások – ennyi magyar játékos tud szerepelni. Véleményem szerint ez lenne a magyar kézilabda célja, hogy az élcsapatokban sok magyar játsszon, hiszen így a válogatott is még eredményesebb lehetne. Úgy érzem, hogy Császár Gábor és Nagy Kornél is „kiforrta” már magát. Csaszi is megjárt több erős külföldi bajnokságot, Kornél pedig – többek között a gólkirályi címével – évről évre bizonyította tehetségét a Dunaferrben, így az ő esetben is csak idő kérdése volt, hogy mikor viszi el valamelyik nagy csapat. Helyes úton járunk, s azt kell erőltetnünk, hogy a magyar játékosokból is olyan nemzetközi szintű kézilabdázók legyenek, hogy akár BL-döntőt játsszunk velük, illetve megnyerjük a sorozatot. A fiatal John András játékának is nagyon örülök. Eszembe juttatta, hogy annak idején, tizenévesen én is mennyire izgultam, amikor lehetőséget kaptam a felnőttek között, s milyen nagy élmény volt bemutatkozni a Veszprémben.
Fazekas Nándor
