A törvényszék épületén egy emléktábla emlékeztet arra a tragikus napra, amikor több teherautó fedetlen platóval kigördült az udvarról, a platón azzal a kilencvenegy veszprémi polgárral, akik részt vettek a forradalmi eseményekben a városban, az államhatalom pedig megtorlás és elrettentést gyanánt Ungvárra deportálta őket.
Itt szervezte meg a város és az egyetem hagyományos közös megemlékezését, amelynek kezdetén Kovács Petra, az egyetem hallgatója saját, az 56-os forradalomról szóló versét adta elő.
Kaovács Petra
Ezután Dr. Abonyi János, az egyetem rektora mondott ünnepi beszédet, aki felidézte, a forradalom kitörésekor az egyetem csupán hét éve létezett, a várossal még keresték egymást. Az októberi események idején, amikor a fővároshoz hasonlóan Veszprémben is a fiatalok álltak az események élére, viszont összekapcsolódott a város és intézmény és együtt álltak ki a szabadságért.
Kilencvenegy veszprémi polgárt deportáltak, ez Budapest után a legmagasabb szám a magyar városok között, emlékeztetett Abonyi János, aki hozzátette, a zsarnok hatalom félt a veszprémi szellemiségtől, a város szabadság- és igazságérzetétől, a fiatal lendülettől és az ezeréves történelemtől.
Dr. Abonyi János
Felidézte, a deportáltak érdekében, akik között több egyetemista is volt, az egyetem dékánja, Polinszky Károly is megpróbált közbenjárni. Végül ezt siker koronázta, ugyanis decemberben számos megpróbáltatás után szabadon engedték őket és lettek jelképei az elnyomás évtizedei alatt is szabadságnak Veszprémben.
Az ünnepi beszéd után a jelenlévők, köztük 56-os szervezetek és a város képviseletében Porga Gyula polgármester megkoszorúzták az emléktáblát.
