A csütörtök összejövetelnek a Pannon Egyetem E épületének kamaraterme adott otthont, ahová folyamatosan érkeztek a tánc hódolói.
Timár Lajos a Pannon Egyetem egykori informatikusa 1997. májusában fejébe vette, hogy Magyarországon is megteremtse a Népek Táncai Klubot. Ebben egyrészt külhoni tapasztalatai is segítették, de kiváltképp megnyerő személyisége, finom modora.
A klub tevékenysége mindössze abban hasonlít az egyéb táncos helyekhez (diszkó, táncház), hogy itt is és ott is táncolnak. A klubban mások (és követendőek lehetnének) a szabályok. Csak néhány példa: bárki (idősb és ifjú) beléphet, ha magáénak vallja, hogy nem fogyaszt alkoholt, nem dohányzik, betartja a táncrendet, s tudomásul veszi, hogy villanyfényben ropja a táncot. A klub nem vesz részt versenyeken, de hetente (csütörtökön) rendszeresen összejönnek, évente három bált szerveznek saját örömükre.
A klub célja más népek társastáncának megismerése a kölcsönös tisztelet alapján. Évek óta jönnek a parkettre nagyszülők, gyermekek, unokáik. Annak, aki még nem minden lépésben járatos, a közösség örömmel segít.
A klub három évtizede során ugyan változott az összetétel, de mindmáig vannak aktív alapítók és olyan törzstagok, akik egy meccs kedvéért sem hagynának föl a közös tánccal.
A repertoár elképesztően széles: európai, ázsiai, afrikai, észak- és délamerikai táncokat tanulnak, s mutatnak be, tiszteletben tartják a magyar táncokat. Timár Lajos több tucat városban (Kolozsvár, Sárospatak stb.) vendégszerepelt már nagy sikerrel.
A meghitt hangulatú estén (anélkül, hogy az ünnepelt erről tudott volna) Timár Lajost Linczmayer Éva tagtárs a Táncos Lovagrend örökös tagjává „ütötte”. Fogadalmat is kellett tennie, mely szerint táncos „munkásságát” soha nem hagyja abba. A szintén klubtárs Fekete Gina saját versével, barátok, ismerősök tortával, ajándékokkal lepték meg a mindig csokornyakkendős Timár Lajost.
