A múlt hét második felében még mindig nem tudtam úgy edzeni, ahogy szerettem volna, inkább csak lábmunkát végeztem, mivel még mindig iszonyatosan fájt, s be volt dagadva a kezem. A Fradi ellen azonban mindenképpen védeni akartam, mivel a forduló előtt a zöld-fehérek voltak a tabella első helyén, akik a Tatabányát is magabiztosan győzték le. Rangadóként kezeltük a találkozót, ezért kétszeri videózással, s kemény edzésekkel, feszes programmal készültünk ellenük.
Fazekas Nándor
Fájdalomcsillapítóval és kötéssel végül tudtam vállalni a játékot. A találkozó eleje szorosnak bizonyult, 4:4-ig tartották magukat a fővárosiak. Utána azonban kettős emberhátrányban is mi szereztünk találatot, s gyorsan három-négygólos előnyre tettünk szert. Kicsit talán megleptük az ellenfelünket, hogy irányító nélkül, három átlövővel kezdtünk, amely remekül működött a teljes összecsapáson. A 20-25. percben tíz gól volt közte, s tetemes előnnyel mehettük szünetre. Ez kissé elkényelmesítette a csapatot – amit a Bajnokok Ligájában már nem tehetünk meg –, így a második játékrészt végül döntetlenre hoztuk.
A hétvégén a Tatran Presov együttese ellen megkezdjük szereplésünket a BL-ben. Az eperjesieket kiválóan ismerjük, hiszen a mi bajnokságunkban szerepelnek, ahol – bár ez eredményeik nem számítanak bele a pontvadászatba – általában simán verik a magyar együtteseket. Tavalyi mi is igen szoros meccset játszottunk velük idegenben. Most viszont már szombaton elutazunk, s a meccs előtti éjszakát ott töltjük, így nem a „buszról leszállva” kell meccselnünk velük. Nagyon nehéz találkozóra számítok, hiszen az ilyen nívós sorozatokban mindig az első meccsek a legnehezebbek. Éppen ezért keményen készülünk ellenük, s a beszerzett videók segítségével a héten alaposan kielemezzük a játékukat. Bízunk benne, hogy így ellenünk nem tudnak annyi indításgólt szerezni, mint a közelmúltban a Szeged ellen.
Érdekesen szemlélem a BL-ben szereplő élcsapatok körüli változásokat. Jerome Fernandez személyében egy világklasszis távozott a Ciudad Realból a nagy rivális Kielhez, amely így tovább erősödött, pedig már eddig is bombaerős volt. A Ciudad Real azonban így is kiváló együttes. Hiába távoznak tőlük időről időre klasszisok, rendre pótolni tudják őket világszínvonalú kézisekkel. A Barcelonát szintén nagyon erősnek érzem. S a két csoportellenfelünk, a Hamburgot és a Montpellier-t, illetve a Csehovszkijt sem szabad lebecsülni, amelyek a legjobb nyolc csapat közé tartoznak. Természetesen ide sorolom a Veszprémet is, amely képes lehet meglepetést okozni.
Idén is azt tudom mondani, amit tavaly: iszonyatosan kemény sorozat vár ránk, amelyben nyolc-tíz csapat is esélyes a végső diadalra. Bár úgy érzem, hogy a Kiel és a Ciudad Real idén is kilóg közülük. Reméljük, hogy nem lesznek sérüléseink, s jó formában leszünk az olyan sorsdöntő találkozókon, mint például a Hamburg elleni ütközet. Az ilyen ellenfelek ellen százötven százalékot kell nyújtanunk, hogy jó helyen végezzünk a csoportban, amelynek óriási jelentősége lesz a későbbiekben.
Ami a jelenlegi sérüléseket, betegségeket illeti: Terzic túl van az influenzán, Peric hosszú kihagyást követően a napokban ismét kapuba állt, az Achillesével bajlódó Gulyás Peti szintén elkezdte az edzéseket. Én vagyok az egyedüli aki, még mindig szenvedek az ujjammal, bár most már nem hagyok ki edzéseket. Sajnálatos módon ugyanakkor egyik reggel arra ébredtem, hogy árpa nőtt ki a szememen, így most az is be van gyulladva. A kórházban azzal biztattak, hogy az ott kapott kenőcstől vasárnapra ez el fog múlni.
Írásom végére egy örömteli hírt tartogattam. A ma esti edzést kicsit korábbra tettük, ugyanis Dejan Peric ma ünnepli negyvenedik születésnapját. Kapustársam a gyakorlást követően egy közös vacsorát szervez az együttesnek, ahol megünnepeljük a kerek évfordulóját.
Fazekas Nándor
