A Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke a balatonalmádi református templomban tartott ünnepi istentiszteleten Márk evangéliumából idézte fel, hogy amikor Jézus egy viharba került hajón ráparancsolt a forgószélre, az elállt, a vihart nagy csendesség követte.
Steinbach József azt mondta: bizonyos életszakaszokban a mi lelkünk is "beesteledhet", és úgy érezhetjük, hogy holtponton vagyunk. Erről mozdítanak ki Jézus szavai, hogy menjünk át a túlsó partra - emelte ki, hangsúlyozva a többes szám jelentését, hogy vele együtt menjünk, ne egyedül, és Jézus vezessen minket.
Egy zajjal szennyezett, szinte tébolyodott világban jó hallani erről a csendről, ami nem szomorú, süketítő csend, hanem olyan, mint amikor szép időben éppen csak fodrozódik a Balaton vize, és látszik, hogy ott van az élet. Valójában "műveld és őrizd egysége" ez a csendesség, ami tulajdonképpen maga az üdvösség is - szólt a püspök.
Az emberek azonban tartózkodnak a csendtől, nem tudnak vele mit kezdeni, mert egyrészt unalmas, másrészt nem mérhető a mai világ teljesítményorientált mércéjével, illetve azért is, mert azzal bele kell nézniük az élet ürességébe - mutatott rá.
Steinbach József jelezte: jó megállni, Isten igéjére figyelni, és nem csak az ünnepeken. Arról szólva, hogy a jövő év a református egyházban az imádság éve lesz, Rudolf Bohren svájci teológus könyvéből idézve megjegyezte: ha a Bibliával a kézben imádkozunk, nem elveszítjük, hanem megnyerjük az időt, és lesz időnk mindenre, ami Isten szerint fontos.
A püspök igehirdetése végén úgy fogalmazott: Jézus Krisztus csendet teremt, minden ellenkezésünk ellenére "igazi életes csendet", és elcsendesedésre hív bennünket. Hozzátette: az a feladatunk a világban, hogy az ő "csendet teremtő eszközei lehessünk".
Nem a világ viharjait kell megoldanunk, hanem a magunk helyén lecsendesíteni a viharokat, békességszerzővé lenni, Istent dicsőítve odafigyelni a másikra - mondta Steinbach József.
