A fejlesztés alapja egy pyrrolino-daunorubicin nevű hatóanyag, amelyet a kutatók már korábban is ismertek mint extrém erős tumorellenes szert. A probléma az volt, hogy önmagában alkalmazva túl mérgezőnek bizonyult: nemcsak a daganatos sejteket pusztította, hanem súlyosan károsította az egészséges szöveteket is, ezért klinikai használata eddig nem jöhetett szóba.
A fordulatot egy technológiai megoldás hozta el. A hatóanyagot liposzómákba, vagyis mikroszkopikus zsírburokba csomagolták. Ezek a nanoméretű hordozók képesek „észrevétlenül” keringeni a szervezetben, majd elsősorban a daganatokban felhalmozódni. Ennek oka, hogy a tumorok érhálózata szabálytalan és szivárgó, így a liposzómák sokkal könnyebben jutnak be oda, mint az egészséges szövetekbe.
Az így létrejött készítmény az állatkísérletek során több daganattípusnál is rendkívül gyors és látványos hatást mutatott. Bőr- és tüdődaganat-modellekben a tumorok mérete drasztikusan csökkent, egy örökletes emlődaganat-modellben pedig a daganat teljesen eltűnt, és a kezelést követően sem újult ki.
A kutatók számára különösen meglepő volt, hogy a gyógyszer olyan daganatok ellen is hatásosnak bizonyult, amelyek más kemoterápiás szerekre rezisztensek voltak.
A kísérletek során azt is megfigyelték, hogy a gyógyszerből nagyságrendekkel kisebb mennyiség is elegendő, mint a jelenleg alkalmazott kemoterápiáknál. Egyes esetekben egyetlen kezelés elég volt ahhoz, hogy az agresszív daganatok néhány héten belül teljesen eltűnjenek. Ez nemcsak a hatékonyság miatt jelentős, hanem azért is, mert így a mellékhatások – például a súlyos szervkárosodás vagy az általános toxikus terhelés – nagymértékben csökkenthetők.
A fejlesztés jelenleg preklinikai szakaszban van. A következő lépés a részletes biztonságossági vizsgálatok elvégzése, majd – pozitív eredmények esetén – a klinikai tesztek megkezdése. A kutatók szerint optimális esetben négy–öt éven belül embereken is kipróbálhatóvá válhat az új készítmény.
Bár a szakemberek óvatosan fogalmaznak, és hangsúlyozzák, hogy a rákgyógyításban nincsenek univerzális megoldások, az eddigi eredmények alapján ez a fejlesztés komoly esélyt kínál arra, hogy bizonyos daganattípusok kezelése gyökeresen megváltozzon. A cél nem csupán a túlélési idő meghosszabbítása, hanem egy olyan terápia létrehozása, amely valóban képes lehet a daganatok teljes felszámolására, jóval kisebb testi áldozat árán.
