Cakó Ferencet a legtöbben homokrajz animációiról ismerhetik: a művész a nyolcvanas években kezdett homokrajzokból filmet készíteni, a kilencvenes években pedig új szintre emelte e különleges médium használatát. Kifejlesztette saját módszerét, amivel élőben, közönség előtt hozza létre alkotásait, amit a nézők kivetítőn követhetnek. Cakó ezzel beemelte a képzőművészetet az előadóművészet eszköztárába; megszülető majd azonnal semmivé foszló műalkotásai ugyanúgy a pillanatban léteznek, ahogy a táncművészek koreográfiái vagy a színészek gesztusa – és ahogy a zene hangjai, amelyek kísérik a performanszot.
Ezúttal azonban nem homokképeket hozott Veszprémbe: az Agóra folyosóin festményei, a második emeleti kiállítótérben réznyomatai láthatók. A csütörtöki megnyitón elmagyarázta, miért tartja izgalmasnak ezeket a festményeket: először festéket fröcsköl az üres vászonra, majd a véletlenszerűen kialakult mintákat vizsgálva (ahogy a gyerekek a fűben fekve alakokat képzelnek a felhőkbe) tartalommal tölti meg a foltokat. Az alkotó azt javasolta közönségének, hogy a képek mellé kiírt címekkel ne is foglalkozzanak, inkább keressék meg az alkotásban azt, ami hozzájuk szól. Játsszanak ők is úgy, ahogy a művész játszott, keressék a foltokban a formákat!
Oberfrank Pál és Cakó Ferenc
A tárlatot – ami február 15-ig látogatható – Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója nyitotta meg, aki a színészekhez hasonlította Cakót: élőben készülő homokképei ugyanolyan sok munkát, gyakorlást és próbát igényelnek, ahogy egy színházi előadás is, mire a nézők elé kerül. Oberfrank szerény, csendes emberként jellemezte a képzőművészt, akiben mégis nagy szenvedélyek és feszültségek mozognak.
A magyar kultúra napja alkalmából felszólalt az Agóra igazgatója, Neveda Amália is, aki azt hangsúlyozta, hogy a kultúra összeköt minket, az intézményben pedig nap mint nap azon fáradoznak, hogy e gyönyörű közös kultúránknak minél több szegmensével okozhassanak örömet látogatóiknak.
