Lili gyakran a természetből inspirálódik, míg Dávid inkább az urbánus környezet részletei segítségével rögzít emlékeket, érzéseket. A geometria formák játéka mindkettőjük művészetében hangsúlyos, különbözőségük ellenére ez az egyik közös pont közöttük.
Bár első ránézésre nem gondolnánk, mégis sok hasonlóság fedezhető fel kettejük között. A legfontosabb az alkotói attitűd, amit képviselnek. Hogy a művészeten keresztül pozitív érzéseket kívánnak átcsatornázni a nézőnek. És ilyen a képi játékosság is! Lili gyakran kápráztatja szemünket, és ad feladványokat a látványaiban. Dávid pedig akár jól ismert városrészleteket is képes átkeretezni, ismerős ismeretlenségbe burkolni, és elrejteni bennük a létezés egyszerű szépségét, amiért igazán érdemes élni. Továbbá a fotó alapú gondolkodás, a homogén színfelületek kialakítása, és a geometriai struktúra is közös nevező kettejük között a képalkotási módszereikben.
Képeik hasonló gondolatokból inspirálódnak, és üzeneteiket is hasonlóan hangolják. Nem meglepő, hogy a kiállításban látott festmények között számos motívum, kompozíciós elem, vagy hangulat hasonló módon tűnik fel képeiken. Lili és Dávid festményei egymás közelében olyanok akár egy beszélgetés: ugyanarról szólnak, csak más formajegyekkel. Figyeljük meg a növényi motívumokat, az égitesteket, az épített struktúrákat. Kölcsönösen visszaköszönnek kompozícióikon.
Közös pont a tárlat címe: a kiállított alkotások zömmel olyan helyszíneket mutatnak, ahol otthonosan érezzük magunkat – akár Budapesten, akár a Balaton közelében. A terek energetikai lenyomatával ma már nem csak a spiritizmus, hanem a tudomány és a művészet is foglalkozik. Egy adott helyszínen történt korábbi események, megszülető érzelmek, gondolatok, találkozások rezgések formájában képesek nyomot hagyni. A kiállítópáros képeit nézve látni, és érezni véljük ezeket a rögzült energiákat. Például, a legtöbbünk számára a balatoni életérzés nem csak saját nyaraink, hanem akár családjaink felmenő generációi számára is fontos élethelyzeteket idéz meg.
Lili és Dávid festményeiben összefonódik a természeti és az emberi közeg. Ez a jelenünk. Nem csak növények és állatok, hanem épületek, és járművek szimbiózisa a természetes közegünk. Egy kompozíción sem látunk embert, de érezzük a jelenlétét. Mi, nézők kellünk ahhoz, hogy teljessé váljon a kép. A mi fantáziánk bekapcsolásával kezdenek el élni ezek a látott, közös helyek, amik megtelhetnek saját élményvilágunkkal is. Nekünk kell kiemelni, és keretbe helyezni életünk azon elemeit, amik örömet okoznak. Dávid képei ezt a lényeglátást segítik.
A boldogság forrása ott van közös helyeinkben, a természetben, kapcsolatainkban, és a kreatív alkotóenergiában is. A jelenlét fókuszáltságában minden napunkban megtalálhatjuk ezeket az apró örömforrásokat. De Lili és Dávid képei iránytűként segítik észrevenni a legfontosabb dolgokat!
