A politikai elemzések visszatérő állítása, hogy a választások során a külpolitika ritkán játszik döntő szerepet, hiszen az állampolgárok elsősorban a saját közvetlen életkörülményeik, a mindennapi boldogulásuk alapján adják le voksukat. Ez a megközelítés némileg csalóka, mivel a diplomáciai és geopolitikai színtereken hozott döntések következményei sokszor csak később, de annál markánsabban jelentkeznek az egyének életében. – Ezzel a felütéssel indította előadását Dr. Gladen Pappin múlt héten az MCC veszprémi képzési központjában, mintegy megalapozva azt, hogy óvatosan kell megfogalmazni a véleményeket, ha azonnal kikáltunk egy-egy politikai döntést helyesnek vagy helytelennek.
Példaként aktuálisan az iráni feszültséget hozta, ahol kérdéses, hogy egy megelőzőnek szánt lépés vagy nyomásgyakorlás valóban békét teremt-e, avagy éppen ellenkezőleg, mélyíti a krízist a térségben. Egy felelős kormány külpolitikája éppen ezért akkor tekinthető sikeresnek, ha stabil biztonságot képes garantálni a társadalom számára, szögezte le az amerikai szakértő.
A diplomácia szerves része a külgazdasági kapcsolatok ápolása is, hiszen a jól irányított külkereskedelem és a sikeres befektetésösztönzés közvetlenül emeli az életszínvonalat. Mindemellett a nemzetközi térben való határozott érdekérvényesítés a nemzeti identitás megőrzésének az alapja, megakadályozva, hogy egy ország idegen, nálánál erősebb hatalmak puszta kiszolgálójává váljon, mondta Pappin.
Különleges és sokatmondó jelenség, hogy egy Európa szívében elhelyezkedő, méretét tekintve kisebb Magyarországot napjainkban rendre az Amerikai Egyesült Államokhoz hasonlítják politikai irányvonalát tekintve. A párhuzam gyökere az, hogy jelenleg mindkét nemzet esetében a patrióta erők vannak hatalmon, akik már hosszú ideje arra kényszerülnek a kormányzást tekintve, hogy azokra a strukturális problémákra reagáljanak, amelyeket a hidegháború lezárulta utáni liberális adminisztrációk hagytak örökül.
Ugyanis a Szovjetunió összeomlását követően a nyugati elit túlzott magabiztossággal, a saját sikerétől megrészegülve tekintett a világra. Azt a téveszmét kergették, hogy beköszöntött a világbéke korszaka, a huszadik század véres konfliktusaiért pedig kizárólag a nacionalizmust tették felelőssé, amelyet mindenáron ki akartak gyomlálni a politikai gondolkodásból. Az örök béke utópiája egy olyan feltételrendszerre épült, amely megkövetelte a globális gazdasági integráció feltétlen elfogadását minden állam részéről.
Az Egyesült Államok közelmúltbeli története kiválóan példázza ennek a folyamatnak az árnyoldalait. Az ezredfordulót megelőző évtizedben Amerika még kiterjedt, robusztus feldolgozóiparral rendelkezett. A szabadkereskedelmi egyezmények, köztük a NAFTA megkötésével megkezdődött a termelés tömeges kiszervezése az olcsóbb munkaerőt kínáló Mexikóba, majd később Kínába. A politikai vezetés abban bízott, hogy a gazdasági nyitás automatikusan elhozza a liberális demokráciát a távol-keleti állam számára, ám a történelem rácáfolt erre az optimizmusra. A hazai piacon eközben megjelentek a diszkont áruházláncok, amelyek elárasztották az országot az olcsó importcikkekkel. Bár ez a fogyasztói modell rövid távon vonzónak tűnt, hosszú távon végzetes csapást mért a helyi közösségekre. A gyárak bezárása nyomán a munkanélküliség drasztikusan megugrott, komplett ipari régiók néptelenedtek el, a kilátástalanság magával hozta a kábítószer-használat tragikus mértékű terjedését. Ezt a belső szétesést az internetes kereskedelem térnyerése sem tudta megállítani, a stratégiai ágazatok elvesztése pedig olyan kiszolgáltatottságot eredményezett, hogy a koronavírus-járvány idején az Egyesült Államok alapvető egészségügyi védőfelszerelések tekintetében is külföldi, elsősorban kínai importra szorult.
Ebben a válságos helyzetben lépett színre Donald Trump, akinek politikai felemelkedését a leírt romboló folyamatokkal szembeni határozott fellépés tette lehetővé. Fő célkitűzése az amerikai ipar újraépítése és a belső gazdaság dinamizálása volt. Vele szemben a Joe Biden fémjelezte adminisztráció alatt egy egészen másfajta, a társadalmi szövetet érintő progresszió lángolt fel. Az ideológiai viták, a különböző genderlobbik térnyerése és a hagyományos értékek háttérbe szorulása komoly demográfiai és szociális kihívásokat generált. A fiatalabb generációk körében egyre általánosabbá vált az elszigetelődés, a magány, a családalapítási kedv mélypontra zuhant. Ezt a belső bizonytalanságot tovább fokozta a tömeges bevándorlás, amely kikezdte a korábbi társadalmi kohéziót.
Magyarország helyzete ebből a szempontból kísértetiesen hasonló mintázatot mutat, hiszen 2010 után a hazai vezetésnek ugyanúgy a korábbi évtizedek hibás, a vadkapitalizmusnak utat engedő döntéseit kellett korrigálnia. A mindennapok során mára egyértelművé vált, hogy a megszokott társadalmi rend fenntartása korántsem magától értetődő, ehhez elengedhetetlen a stratégiai ágazatok tudatos védelme.
A magyar külpolitika és szuverenitás egyik legfontosabb alappillére a pragmatikus energiapolitika, amely markánsan eltér az amerikai modelltől. A biztonságos és megfizethető energiaellátás garantálása közvetlen versenyelőnyt jelent a nemzetközi piacon. Ezt bizonyítja, hogy a kedvező környezet hatására olyan meghatározó európai nagyvállalatok telepítik át egyre több részlegüket hazánkba, mint a Mercedes. Az elmúlt tizenöt év következetes munkájának köszönhetően sikerült újjáéleszteni a nemzeti ipart, még ha ez a folyamat olykor érdekellentéteket is szül a korábbi, aszimmetrikus piaci viszonyokban érdekelt nyugati szereplőkkel, foglalta össze Magyarország jelenlegi helyzetképét Pappin.
A gazdasági stabilitás megteremtése mellett legalább ennyire hangsúlyos a hagyományos értékek, különösen a család intézményének újrafelfedezése és megerősítése. A jelenlegi gyorsan változó, konfliktusokkal terhelt geopolitikai térben a magyar külpolitika továbbra is a konnektivitásra, a kapcsolatok széleskörű – a nyugati szövetségi rendszer fenntartásával egyidejűleg a keleti partnereket is bevonó – építésére és a nemzeti érdekek védelmére támaszkodik. Egy felelős kormány legfőbb feladata ebben az összetett globális mátrixban az, hogy pontosan azonosítsa azokat a stratégiai sarokpontokat, ahol beavatkozásra van szükség, és a kellő pillanatban határozottan cselekedjen az ország biztonsága és gazdasági mozgásterének bővítése érdekében – zárta előadását az amerikai szakember.
