A szentmise elején az érsek atya arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy az Egyház ezen a napon különleges módon ünnepli az Eucharisztiában velünk maradó Krisztust.
– Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük, de vele együtt azt a nagy titkot is, hogy a kenyér színe alatt itt van velünk maga emberségében és istenségében. Ahogyan az üdvösség történetében kísérte és táplálta népét, úgy teszi ezt ma is – fogalmazott a főpásztor.
Homíliájában az evangélium szavaiból indult ki: „Az én testem a világ életéért.” Kiemelte, hogy az Eucharisztiában magát Krisztust vesszük magunkhoz: azt a Megváltót, aki tanított bennünket, aki gyógyít, táplál, velünk marad életünk zarándokútján, és önmagát adja áldozatul üdvösségünkért.
György érsek rámutatott: az Eucharisztia a bizalom szentsége. Ahogyan Isten a pusztai vándorlás során mannával táplálta népét, úgy ma is napról napra arra hív bennünket, hogy teljes bizalommal hagyatkozzunk rá.
– Nem csupán táplálni akar bennünket, hanem a bizalmat is építeni akarja bennünk. Ma megkapod, és holnap is meg fogod kapni, mert szeretlek téged – hangsúlyozta.
Udvardy György érsek atya beszédében külön kitért arra is, hogy az Eucharisztia közösséget teremt. Krisztus Testének vétele által a hívek nem csupán egyénileg találkoznak az Úrral, hanem egymással is mély közösségre lépnek.
– Az Eucharisztia hitből fakadó és vágyott egységet hoz létre közöttünk. Olyan közösséget teremt, amelyet semmi más nem tud ilyen módon létrehozni – mondta.
Hangsúlyozta, hogy ez az eucharisztikus közösség kultúrát is formál: az egység, az igazság, a tisztelet és a szolidaritás kultúráját. Olyan életformát, amely figyel a másik ember méltóságára, szükségleteire, és kész felelősséget vállalni érte.
A főpásztor arra is rámutatott, hogy az Eucharisztia a remény forrása. Valahányszor Krisztus Testét magunkhoz vesszük, hitet teszünk a jövő mellett, és újra meg újra megerősödünk az örök élet reményében.
– Az Eucharisztia a reményt élteti bennünk. Erőt ad a küzdelmekhez, bátor döntésekhez és ahhoz a tanúságtételhez, amely Isten szeretetéről, az ember méltóságáról és a közösség építésének felelősségéről szól – fogalmazott.
A szentmisét követően a hívek az Oltáriszentséget kísérve úrnapi körmeneten vettek részt a várnegyedben. A négy feldíszített oltárnál felolvasott evangéliumi szakaszok és imádságok arra emlékeztették a jelenlévőket, hogy Krisztus nemcsak a templom falai között, hanem életünk minden területén velünk akar maradni. A körmenet évszázados hagyománya nyilvános hitvallás az Eucharisztiában jelenlévő Krisztus mellett, egyben annak kifejezése, hogy az Ő áldását kérjük családjainkra, közösségeinkre, városunkra és egész nemzetünkre.
A körmenet végén a hívek visszatértek a főszékesegyházba, ahol az érsek atya hálát adott a közös ünneplésért.
– Milyen jó, hogy ez az erőforrás itt van számunkra, és milyen jó, hogy szép liturgiában megköszönhettük az Úrnak mindazt, amit értünk tett – mondta.
Köszönetet mondott mindazoknak, akik szolgálatukkal hozzájárultak az ünnep méltó megünnepléséhez: a Szent Mihály Főszékesegyház kórusának, az orgonaművésznek, a karvezetőnek, a Magyar Honvédség Légierő Zenekarának, a plébánia munkatársainak, valamint mindazoknak, akik a virágdíszítéssel és az előkészületekkel segítették az úrnapi ünnepet.
Az ünnep végén a hívek megerősödve térhettek haza annak tudatában, hogy Krisztus ma is velünk jár életünk útján, táplál, gyógyít, közösséget teremt és reményt ad mindazoknak, akik bizalommal fordulnak hozzá.
