Miközben egy valódi életveszélyben minden perc számít, a mentőknek időnként olyan helyzetekhez is ki kell vonulniuk, amelyek sürgősségi szempontból leginkább a „majd elmúlik” kategóriába sorolhatók.
Ezek a páciensek valóban úgy gondolták, hogy sürgősségi betegellátásra szorulnak és tárcsázták a 112-t a következő okok miatt:
„Kutyaszőr ment a szájába.”
„Vigyék el itthonról, mert idegesít.”
„Vérzett a kislábujjam, de már elállt.”
„Van egy ötforintosnyi lila folt a vállamon, de nem emlékszem, hogy megütöttem.”
„Három hete fáj a hasam, de pont ma érek rá kórházba menni, úgyhogy inkább kérek mentőt.”
„Hányingerem van, és három kocsi áll itthon, de egyikbe sem szívesen hányok bele. Inkább rendelnék egy mentőt.”
„37,9 fokos lázam van fél napja. Azonnal mentőt kérek.”
„Meg vagyok fázva, nem kapok az orromon levegőt.”
„Hanyatt fekve fáj a lábam, de hason fekve nem.”
„16 éves vagyok, letört a műkörmöm, kicsit vérzett.”
„Lelki gyakorlat közben megfájdult a fejem.”
„Besz@rtam az utcán.”
„Nyáron, nyitott ablaknál nagyon horkol a szomszéd. Biztos légzési elégtelensége van.”
„Hat napja elestem, még mindig fáj a bordám.”
„Ma már panaszmentes vagyok, de tegnap hányingerem volt és ment a hasam.”
„Három éve fáj a lábam, de most nem tudtam aludni tőle.”
„Gimnazista vagyok a kollégiumban, betört a lábkörmöm és fáj.”
Fontos tisztázni, hogy a mentő nem azért van, hogy valakit akkor is kórházba szállítson, amikor három hete fáj valamije, de most lett szabad délutánja. Nem azért, hogy megoldja a szomszéd horkolását. Különösen nem azért, hogy a saját autó helyett egy egészségügyi sürgősségi járművet válasszunk, mert azzal kulturáltabban lehet közlekedni és előbb látja orvos, mintha a két lábán menne be.
