Nem mindennapi látvány fogadta azokat, akik az elmúlt napokban a Balaton környékén találkoztak Bettinával és Fokival. A 17 éves lány törpeszamarát vezetve járja körbe a tavat, édesapja, Koszonits Tibor kíséretében.
A különleges túra azonban sokkal többről szól, mint a Balaton megkerüléséről. Az Ott vagyunk már? Állatvédelmi Alapítvány célja, hogy felhívja a figyelmet az állatok iránti felelősségre, a mentett állatok sorsára, és arra, hogy a megfelelő állattartás már gyerekkorban megtanulható.
Szamarakon keresztül beszélnek az állatvédelemről
Foki a szamár "nagykövete” az alapítványnak, hiszen az emberek megszólítják őket, kérdeznek, beszélgetés alakul ki, és közben szóba kerülhet az is, hogy mit jelent valójában felelősen gondoskodni egy állatról.
A cél azonban éppen az, hogy a találkozás ne csak egy kedves élmény legyen. Az alapítvány azt szeretné megmutatni, hogy az állattartás nem játék, hanem hosszú évekre szóló felelősség.
A gyerekeknél kezdődik az állatvédelem
A szervezet különösen fontosnak tartja, hogy már fiatal korban beszéljenek az állatokról és a velük való bánásmódról. A balatoni túra után iskolákba is ellátogatnak, ahol a szamarakról, az állatvédelemről és a felelős állattartásról tartanak előadásokat.
A tapasztalatuk szerint a gyerekek természetes módon közelednek az állatokhoz, ugyanakkor azt is megtanulják, amit a környezetükben látnak.
Tizennégy szamárról gondoskodnak
Az Ott vagyunk már? alapítvány története egy korábbi szamaras túrával kezdődött. Koszonits Patrik 2024-ben Ásotthalomról Mosonmagyaróvárra gyalogolt Füles nevű szamarával. Az adománygyűjtő út eredeti célja egy szamármentő farm létrehozása volt.
A kezdeményezésből később állatvédelmi alapítvány lett.
A szervezet jelenleg 14 szamárról, két lóról, valamint egy alpakáról és egy lámáról gondoskodik. A szamarak Győr-Moson-Sopron vármegyében, Himod és Kisfalud között élnek.
Az alapítvány számára nem az a cél, hogy minden megmentett állat hosszú távon náluk maradjon. Ha megfelelő gazdát találnak, új otthonba adják őket. Eddig körülbelül tíz szamárnak sikerült gazdát találniuk, közülük három a Balaton környékén él.
Igyekeznek olyan helyet választani az állatoknak, ahol később is látogathatók maradnak. Így a történetük nem ér véget azzal, hogy kikerülnek a mentőhelyről: az érdeklődők továbbra is nyomon követhetik a sorsukat.
A túra csak egy eszköz az üzenet átadására
Bettina két évig készült arra, hogy útra keljen egy szamárral. Édesapja előbb azt kérte tőle, hogy végezze el a lovász szakmát, ezt követően azonban elindulhatott a saját túrájára.
Most Fokival mintegy 215 kilométert tesznek meg a Balaton körül. A napi szakaszokat előre megtervezik, több szállásadó is segíti őket, és kísérőautó is rendelkezésükre áll.
A kilométerek azonban csak a történet egyik részei. A másik az a sok találkozás, amely útközben létrejön.
Egy szamár mellett nehéz úgy elmenni, hogy ne kérdezze meg valaki, honnan jönnek és hová tartanak. Az alapítvány pedig pontosan ezt a figyelmet szeretné felhasználni arra, hogy beszéljen az állatvédelemről.
Mert a cél nem az, hogy mindenki szamarat tartson. Hanem az, hogy aki állatot vállal, az tisztában legyen azzal, milyen felelősséget vesz magára és hogy az állat egész életében számíthasson rá.
