Ma már meglehetősen nehéz elképzelni, hogy Európa több országa évtizedeken keresztül úgy szabadult meg radioaktív hulladékának egy részétől, hogy egyszerűen kivitte az óceánra és a vízbe dobta. Pedig pontosan ez történt. A francia CNRS adatai szerint az 1940-es évek végétől több mint 200 ezer hordónyi radioaktív hulladékot süllyesztettek az Atlanti-óceán északkeleti részén, jellemzően 3000–5000 méteres mélységbe. A friss összesítések szerint a lerakott anyag teljes tömege meghaladta a 150 ezer tonnát.
Főként alacsony aktivitású radioaktív hulladékról volt szó. A hordókba kerülő anyagokat több esetben cementbe vagy aszfaltba ágyazták, majd így süllyesztették a tengerfenékre. Az alacsony aktivitás ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a hulladék veszélytelen, ezért a kutatókat ma leginkább az érdekli, mi történt vele több évtized alatt.
Több mint háromezer hordót már megtaláltak
A NODSSUM nevű kutatási program első nagy expedíciója 2025 nyarán indult. A kutatók az UlyX autonóm mélytengeri robottal pásztázták végig a tengerfeneket. Mindössze egy hónap alatt 3355 hordót sikerült megtalálniuk és feltérképezniük, miközben több ezer liter vizet, üledéket, halakat és kisebb tengeri élőlényeket is begyűjtöttek vizsgálatra. Az első út során szándékosan nem mentek túl közel a hordókhoz. Először azt akarták tudni, hol találhatók, milyen területen szóródtak szét, és milyen állapotban van körülöttük a környezet. 2026-ban már egészen más eszközzel tértek vissza. A Nautile nevű, három embert szállító tengeralattjáró akár hatezer méteres mélységig is képes lemerülni, így a kutatók közvetlenül a hordók mellett tudtak mintákat venni. Több tartály erősen korrodált állapotban volt, néhánynál a tartalom kijutására utaló nyomokat is megfigyeltek.
Radioaktív izotópokat mértek a környezetükben
A mérések során kobalt-60-at és nióbium-94-et is kimutattak. Ezek jelenlétét a kutatók a lerakott radioaktív hulladékhoz tudják kötni. Cézium-137 és amerícium-241 szintén előkerült a vizsgálatokban a természetes háttérnél magasabb szinten. Ettől még nem lehet azt mondani, hogy a hordók környezetében élő állatok veszélyes mértékben szennyeződtek volna. Éppen ezt vizsgálják most. A Nautile öt helyszínen vett vizet, üledéket, mikrobiológiai mintákat és élőlényeket közvetlenül a hordók közeléből. Ezek laboratóriumi elemzése mutathatja majd meg, bekerültek-e a radioaktív anyagok a mélytengeri táplálékláncba, és ha igen, milyen mennyiségben.
A kutatóprogramnak egyébként nem célja, hogy felhozza a tartályokat a felszínre. A CNRS szerint ennek hatalmas technikai kockázata és kevés tudományos értelme lenne. A hordókat ott vizsgálják, ahol az elmúlt évtizedeket töltötték.
