Az MKB Veszprém KC-hoz hasonlóan százszázalékos mérleggel rendelkező Kolding ellen is a megszokott ritmusban és módszerrel zajlott a felkészülésünk. Annak menetét már többször leírtam, így ezúttal nem untatom olvasóimat a felkészülés részleteivel.
Fazekas Nándor
Csütörtökön az Éles Kézisuliban jártam, ahol négy fiatal kapusnak tartottam edzést. Nagyon jó volt látni, hogy a srácok milyen lelkesek, s mennyire szeretnek dolgozni. Szívvel és lélekkel tették a dolgukat, s láthatóan sokat jelentett nekik, hogy egy veszprémi kézilabdázó tartott nekik gyakorlást. Persze én is kiválóan érzem magamat közöttük, hiszen a velük töltött idő kifejezetten segíti a kikapcsolódásomat a fontos mérkőzések előtt, illetve a bennem lévő feszültség oldását.
Szombaton ünnepeltem a születésnapomat, s a feleségemtől egy nagyon aranyos meglepetést kaptam, aki délre meglepetést „bulit” szervezett nekem. Egy könnyű ebédet elfogyasztottunk a szűk baráti társaságunkkal, ahol közösen megünnepeltük az eseményt.
A BL-találkozón – ahogyan azt mindenki láthatta – két ellentétes félidőt produkáltunk. Az első játékrészben nem igazán játszottunk jól. Fel voltunk ugyan készülve az ellenfél gyors játékára, de az első játékrészben így sem tudtuk tartani a dánok által diktált iramot, s így az északiak magabiztos előnyével fordulhattunk. A szünet után aztán egy csodálatos tíz-tizenöt perces időszakot produkáltunk, hét gólt lőttünk, miközben egyet sem kaptunk. Nagyon szép dolgokat hajtottunk végre, s az ekkor megszerzett előnyünket végig tudtuk tartani. Hatalmas mérkőzés volt.
A másnapi pihenőt itthon töltöttem a családommal, amely mindig nagy öröm számomra. Hétfőn pedig csak délután edzettünk, hiszen másnap ismét a Presov várt ránk, ezúttal a Barátság-kupában. Öt játékosunk – Peric, Emlekovics, Perez, Vujin és Sulic – el sem utazott velünk, Császár és Iváncsik Gergő pedig végül nem lépett pályára. Mi azonban így is helytálltunk. Gólzáporos mérkőzést láthatott a közönség, az összecsapás elsősorban a szép támadásokról szólt. A térfélcserét követően öttel is vezettünk, aztán sikerült felhoznunk őket, s így nagy nehezen nyertünk eggyel. Nagyon örülök, hogy megőriztük a veretlenségünket, s így menetelünk tovább a bajnokságban. A születésnapomra tehát a Kolding elleni diadal, a névnapomra pedig az eperjesiek elleni győzelem volt az ajándékom.
Szerdán hajnali háromkor értünk haza, így aznap már nem edzettünk, hanem este jótékonysági mérkőzésen szerepeltünk Ajkán a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak megsegítésére. Nagy örömünkre telt ház fogadott bennünket a városi sportcsarnokban, ahol kiváló hangulatú találkozót játszottunk a hazaiakkal, s – érzésem szerint – teljes mértékben ki tudtuk szolgálni a közönséget. Remélem, hogy ők is jól érezték magukat. A lefújást követően közös vacsorán vettük részt a vendéglátóinkkal, ahol kötetlenül beszélgettünk.
Ma délután pedig már az Orosháza elleni bajnokira készülünk. Ismét egy négy-ötórás út áll előttünk, amelyekről tudni kell, hogy a hosszú utazás után elgémberedve nagyon nehéz játszani. Nekünk persze ezúttal is oda kell figyelnünk, jó teljesítménnyel és biztos győzelemmel kell hazatérnünk.
Utána pedig a keret nagy része hazatér a saját válogatottjához, s az Európa-bajnoki selejtezőkre fog készülni, ahogy mi is a bosnyákok illetve az észtek ellen. De erről részletesen majd a jövő héten számolok be a vehir.hu oldalán…
