A forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a köztársaság 1989. október 23-i kikiáltásának évfordulóján elmondott ünnepi beszédében a kormányfő azt mondta, 1956. október 23-án világtörténelmet írt néhány százezer magyar, majd a hozzájuk csatlakozó milliók.
Az a Magyarország, amelyre vágytak, azon a délutánon megszületett bennük: a szabad, erős, öntudatos haza - fogalmazott.
Hozzátette, mielőtt a forradalmat leverték, volt 13 "tiszta, felemelő, dicsőséges nap", amellyel a magyar nép megrengette a világot, 13 dicsőséges nap, amikor egy emberként mondta, kiáltotta, kiabálta a magyar nép, hogy "Ruszkik, haza!".
Magyar Péter - akinek beszéde elején a "Köszönjük!" skandálást lehetett hallani - azt mondta, Magyarország kivívta szabadságát, megvédte demokráciáját, erősebb és szuverénebb, mint valaha. Olyan büszkén tekinthet vissza a hőseire, mint amilyen büszkén ki lehet mondani, áldozatuk nem volt hiába.
A miniszterelnök az 1956-os forradalom és szabadságharc 13 napját a tiszta lelkiismeret forradalmának nevezte. A félelem órák alatt elpárolgott az országból, amikor a kapualjakból kilépő pesti srácok megállították a világ legfélelmetesebb hadseregét, a betört kirakatok mögött érintetlenül ott maradtak az értékek, az utcák sarkára kitett ládákban gyűlt a forint a sebesültek családjának, és senki nem nyúlt hozzá, mert a becsület azokban a napokban szentebb volt még az életnél is - elevenítette fel.
A kormányfő Albert Camus francia írót idézve azt mondta, a legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármelyik nép a világon, a diktatúrának a forradalom leveréséhez egy világbirodalom hadseregére és katonai megszállásra volt szüksége.
A miniszterelnök hangsúlyozta: bár leverhették a forradalmat, börtönbe zárhatták és meggyilkolhatták a forradalom hőseit, de az összefogás képességének és saját sorsa alakításának a felismerését többé senki nem vehette el a magyaroktól.
Azt mondta, október 23-án és az azt követő napokban a magyarok világtörténelmet írtak: beütötték az első és talán legfontosabb szöget a kommunizmus koporsójába.
A rendszer még évtizedekig fennmaradt, megnyomorított életeket, szétszakított családokat, eltékozolt emberöltőket, de a magyar forradalom után tisztességes ember többé nem mondhatta azt, hogy a kommunizmus a szabadságot szolgálja, hogy a munkások nevében beszél és a nép akaratából uralkodik - közölte.
Magyarázata szerint 1956-ban Magyarországon pont a munkások keltek fel ellene, a szabadságot ígérő hatalom azonban tankokkal felelt a szabadság követelésére.
Kitért arra, hogy a forradalom után a hatalom nem érte be a puszta bosszúval, az igazságot akarta megsemmisíteni és az "összekapaszkodó karokat végleg szétszakítani".
Azt akarták - folytatta - , hogy magyar gyanakodjon magyarra és mindenki lehajtott fejjel, magányosan, féljen és éljen; ennek vált véres szimbólumává Nagy Imre miniszterelnök, Maléter Pál védelmi miniszter és Gimes Miklós újságíró 1958. június 16-i kivégzése.
A miniszterelnök hangsúlyozta: 1956 mártírjai halálukkal nekünk is üzentek.
"A független és demokratikus Magyarországért adták az életüket, mi pedig most, a forradalom után hetven évvel felemelt fejjel válaszolhatunk nekik: értjük az áldozatukat, őrizzük a szabadságukat és ezt a hazát soha de soha többé nem hagyjuk, nem engedjük eltiporni" - fogalmazott.
Magyar Péter hangsúlyozta: minden magyar vezetőnek tudnia kell, hogy a hatalma soha nem lehet fontosabb, mint a hazája szabadsága.
Rámutatott: 1956 intő figyelmeztetés arra, hogy idegen támogatással ideig-óráig meg lehet tartani a hatalmat, de a magyarok szabadságvágyát soha nem lehet megtörni vele.
1956 véráldozatát egyetlen magyar vezető sem teheti zárójelbe pillanatnyi gazdasági alkukért vagy kétes szövetségekért - szögezte le, majd megjegyezte: aki 1956 után egy agresszort menteget vagy idegen birodalmi érdekeknek rendeli alá a nemzetet, az semmit sem ért 1956 üzenetéből, "legyen Budapesten vagy éppen egy párizsi teraszon".
A kormányfő köszönetet mondott azoknak az országoknak, akik befogadták a megtorlás elől menekülőket, egyben örömnek és megtiszteltetésnek nevezte, hogy a megemlékezésen vendégül láthatják az elűzött magyaroknak egykor otthont adó nemzetek képviselőit.
1956 állócsillag, de nem csak Magyarország egén - mondta a miniszterelnök, majd úgy folytatta, a csillag fénye a pesti utcáktól a legkisebb magyar falvakon és a vasfüggönyön keresztül távoli kontinensekre ért el, olyan emberekhez is, akik addig a magyarokat sem ismerték.
"Ez a fény túlragyogott a diktatúra évtizedein, elért új nemzedékekhez, új évszázadba, sőt, az új évezredbe is, elért a nagyszüleinktől a szüleinkig, tőlük hozzánk és rajtunk keresztül elér a gyermekeinkhez is, mert minden nemzedék számára tartogat valamit. Bátorságot az induláshoz, hitet az összefogáshoz, erőt ahhoz, hogy a maga korában kivívja és megőrizze valaki a szabadságát" - fogalmazott.
Magyar Péter beszédében azt ígérte: tovább visszük 1956 örökségét.
A kormányfő Brusznyai Árpádot, Szeles Erikát és Mansfeld Pétert kiemelve azt mondta, nem volt hiábavaló az 1956-os mártírok áldozata, akik a szabad, független, demokratikus hazáért adták életüket. Szerinte a forradalom ismert és névtelen hősei is büszkék lennének a mai Magyarországra.
Elmondta, 1956-ban azt is követelték, hogy legyen becsülete a munkának, hogy az emberek szabadnak érezhessék magukat saját hazájukban és bizalommal tervezhessék a jövőjüket.
Ezt az örökséget visszük tovább, amikor olyan országot építünk, ahol a szabadság mellé tisztes megélhetés, megbecsülés és lehetőség jár - mondta.
A miniszterelnök szerint 1956-ban "tág volt a forradalom kapuja". Itt egyszerre küzdött értünk Tóth Ilona, Angyal István, Pálinkás-Pallavicini Antal, Gimes Miklós, Wittner Mária, Szilágyi József, Rácz Sándor, Bibó István, Tildy Zoltán és Mindszenty József hercegprímás is - sorolta.
Úgy vélte, nem érti a forradalmat az, aki méricskéli, kiknek jár a hála, kinek jut hely a nemzet emlékezetében, ahogy nem érti Magyarországot sem az, aki érdemesre és érdemtelenre, igaz magyarra és idegenre osztja fel saját honfitársait.
Felidézte a forradalom évfordulóit, majd úgy fogalmazott, "hosszú éveken át azt hazudták nekünk, hogy a nemzet és minden, ami nemzeti csak az egyik oldalé lehet, és a másik magyar nem is honfitárs, hanem ellenség. Hogy a zászló, a címer, a kokárda és 1956 emlékezete csak egyetlen politikai tábornak jár".
Magyar Péter leszögezte: senkinek sincs joga többé kisajátítani a szabadságot, és magyarságából kirekeszteni azokat, akik másképp gondolkodnak a világról.
Magyarország nem kompország, nem sodródhat megállíthatatlanul Kelet és Nyugat között, 1956-ban a magyarok egyértelműen választottak, a szabad, demokratikus Európához tartozunk - jelentette ki.
Elmondta, a magyarok megbízható szövetségesek akarnak lenni, akik emelt fővel ülnek a közös asztalnál, nem zsarolással és "külön utakkal elszigetelődő kalandorokkal".
Erős, önálló, szövetségesei számára megbízható, okos, a jövőbe tekintő nemzetté akarunk válni, amely Európa közepén az új, talán soha nem látott veszélyeken is képes felülkerekedni - mondta a kormányfő, hozzátéve: ehhez bátorság, tudás és az a józan belátás kell, hogy a közös hazáért közösen viselünk felelősséget.
Magyar Péter közölte, a magyaroknak 70 évvel ezelőtt mindössze 13 nap szabadság jutott, mert a túlerő eltiporta ezt a csodát, "nekünk viszont megadatott a folytatás, mi visszavettük a saját hazánkat".
"De ne feledje senki, a győzelem nem cél, csupán eszköz, a szabadság nem egyetlen nap ünnepe, a hétköznapok felelőssége is" - hívta fel a figyelmet.
Magyar Péter az eseményen fogadalmat tett, hogy a megszerzett hatalmat soha nem használják fel népük ellen, számukra a kormányzás nem uralkodás, hanem szolgálat, visszaadják a szavak hitelét, a közpénz újra a közösség vagyona, a törvény újra mindenkire egyformán érvényes.
Megerősítette: nem ásnak új lövészárkokat magyar és magyar közé, nem gyártanak új ellenségeket, a kormányzat feladata, hogy a kivívott szabadságból biztonságot, méltóságot és lehetőséget teremtsen minden magyarnak.
A miniszterelnök arra kérte az embereket, hogy kapaszkodjanak újra össze, "legyen hely mellettünk annak is, aki másfelől érkezik, másképp gondolkodik".
Jó lenne olyan országot hagyni a gyermekeinkre, amelyre büszkék lehetnek, amelyre büszkék lehetünk - fogalmazott a kormányfő.
Az ünnepi műsor ideje alatt néhány tüntető - köztük Budaházy György - megjelent a téren és két molinóval a gyermekvédelmi törvény módosítása ellen tiltakozott. A rendezők kivezették őket a Kossuth térről.
