Öt évvel ezelőtt, 2021-ben vásárolta meg Veszprém önkormányzata a Budapest út 8. szám alatt található egykori SZMT-székházat. A hétszázmillió forintos tranzakciót az Európa Kulturális Fővárosa programhoz kapcsolódó, kifejezetten erre a célra biztosított állami forrás tette lehetővé. Bár az épület frekventált, központi helyen fekszik, jelenleg üresen áll, ami a napokban egy helyi aktivistakör figyelmét is felkeltette. A közösségi médiában megfogalmazott kritikák elsősorban az érdemi hasznosítás elmaradását és a kulturális funkciók hiányát kérték számon a városvezetésen. A felvetésekre Muraközy Péter, az EKF örökség ápolásáért felelős alpolgármester reagált, tiszta vizet öntve a pohárba, egyúttal rávilágítva arra a komplex városfejlesztési stratégiára, amely a látszólagos mozdulatlanság mögött a háttérben zajlik.
Ahhoz, hogy megértsük a jelenlegi helyzetet, érdemes tisztázni a vásárlás eredeti célját. A támogatás közvetlen tárgya az EKF-programhoz kapcsolódó ingatlanvásárlás volt, ami szorosan illeszkedett Veszprém hosszú távú fejlesztési elképzeléseibe. Bár eredetileg konkrét projekteket is ide álmodtak, a fenntarthatósági szempontok és az aránytalan költségek miatt ezek végül más utat vettek. Az ingatlan így elsősorban a programsorozat háttérfeladatait szolgálta, a Miniszterelnökség pedig a hivatalos beszámolót maradéktalanul teljesítettnek minősítette és elfogadta.
A legfontosabb eredmény azonban az, hogy az önkormányzat megszerezte az épület feletti kontrollt.
Ezzel elkerülhetővé vált a Hotel Veszprémhez hasonló forgatókönyv, ahol a magántulajdon miatt a városnak alig van ráhatása egy központi ingatlan sorsára. Az EKF tehát lehetőséget teremtett a jövőbeni tervek megalapozására.
A tulajdonjog megszerzése, jövőbeni hasznosítása így alapjaiban határozza meg a belváros jövőjét. Muraközy Péter bejegyzésében három lehetséges utat vázolt fel.
Az első forgatókönyv az egyes épületrészek, irodák azonnali bérbeadása lenne. Bár a piacon mutatkozik erre igény, a jelenleg erősen felújításra szoruló ház esetében a bérlők logikusan csupán a saját helyiségeiket tennék rendbe, a teljes épület megújulása elmaradna. Ezzel a lépéssel az önkormányzat némi bevételért cserébe hosszú évekre gúzsba kötné a saját kezét, ellehetetlenítve egy későbbi, átfogó modernizációt, fogalmazott az alpolgármester.
A második opció a teljes ingatlan értékesítése egy piaci alapú, hatalmas fejlesztés reményében. Egy ilyen, nagyságrendileg két és fél, hárommilliárd forintos beruházásnál óhatatlanul a befektetői profitmaximalizálás kerülne előtérbe. A magántőke bevonása könnyen kényszerű kompromisszumokhoz, a város stratégiájával való ütközéshez vezetne, ráadásul a jelenlegi gazdasági környezetben a piac sem tolong egy ekkora kockázatú projektért, folytatta Muraközy a lehetőségek felvázolását.
A harmadik, egyben a városvezetés által leginkább támogatott és reálisnak tartott irány az épület közfunkcióval történő megtöltése.
Ez az elképzelés túllép a falakon, szervesen összekapcsolja az SZMT-székház, a szomszédos piac, a buszpályaudvar és a Gyárkert jövőjét egy egységes fejlesztési koncepcióban. Egy ilyen stratégiai léptékű, a város arculatát évtizedekre meghatározó munka értelemszerűen időt és türelmet követel, amire az alpolgármester is rávilágított.
Ahogy írta, az önkormányzat jelenleg is a konkrét tervek kidolgozásán, a szisztematikus építkezésen és a megvalósításhoz szükséges források felkutatásán dolgozik. „. A pillanatnyi bérbeadás elmaradásából önmagában még nem következtetnék arra, hogy az épület jövője kilátástalan. Sőt…” – Zárta tájékoztatását Muraközy Péter.
