A drónokról ma már valószínűleg mindenkinek a háborús felvételek jutnak eszébe. Az ukrajnai harcokban rendszeresen használnak távirányítású repülő eszközöket felderítésre és támadásra is. Ezek jelentős részét azonban továbbra is emberek irányítják, vagy legalábbis egy ember hozza meg a döntést arról, hogy mikor és mire támadjanak. Az autonóm fegyverek ennél tovább mennek. Ezek a rendszerek a bekapcsolásuk után a környezetükből gyűjtött adatok alapján maguk is kiválaszthatják a célpontot, és emberi jóváhagyás nélkül indíthatnak támadást. Ehhez kamerákat, különböző érzékelőket és egyes esetekben mesterséges intelligenciát használhatnak.
Nem feltétlenül ember formájú robotokról kell tehát beszélni. Egy drón, egy szárazföldi harcjármű vagy akár egy tengeri eszköz is működhet ilyen módon. A lényeg az, hogy a célpont kiválasztásakor és a támadás megindításakor mennyi beleszólása marad az embernek.
A háborúkban már megjelent a technológia
Az elmúlt évek fegyveres konfliktusaiban egyre nagyobb szerepet kaptak az automatizált és mesterséges intelligenciával támogatott katonai rendszerek. Ukrajnában és a Közel-Keleten is alkalmaztak olyan eszközöket, amelyek bizonyos feladatokat emberi irányítás nélkül képesek végrehajtani. A teljesen önállóan célpontot kiválasztó és megtámadó fegyverek tényleges alkalmazásának mértékéről ugyanakkor továbbra sincs pontos, minden fél által elfogadott kép. Fontos különbség az is, hogy egy fegyver képes-e önállóan követni egy előre kijelölt célpontot, vagy már maga dönti el, kit támadjon meg.
A technológia fejlődése új problémákat is felvet. Mi történik például akkor, ha egy rendszer tévesen azonosít egy civilt katonai célpontként? Ki felel a támadásért, ha azt nem közvetlenül egy katona indította el? Valamint mennyire lehet ellenőrizni egy olyan eszköz működését, amely a környezet változásaira önállóan reagál? Ezekkel a kérdésekkel az ENSZ és a nemzetközi humanitárius szervezetek már évek óta foglalkoznak.
Az Egyesült Államok és Oroszország sem támogatja a kötelező korlátozásokat
November 16. és 20. között Genfben tartják az egyes hagyományos fegyverek alkalmazását szabályozó nemzetközi egyezmény felülvizsgálati konferenciáját. A részt vevő országok egyik fontos feladata annak eldöntése, hogy megkezdjék-e egy új, az autonóm fegyverekre vonatkozó nemzetközi megállapodás kidolgozását. Ausztria, Belgium, Brazília, Írország, Mexikó, Új-Zéland és Panama már javaslatot tett a kötelező szabályok kidolgozására. Az elképzelés szerint bizonyos fegyvereket teljesen megtiltanának, mások használatát pedig szigorú feltételekhez kötnék.
Az Egyesült Államok és Oroszország viszont ellenzi, hogy új, jogilag kötelező korlátozások szülessenek. Álláspontjuk szerint a jelenlegi nemzetközi humanitárius jog már szabályozza a fegyveres konfliktusokban alkalmazható eszközöket és módszereket. Washington inkább nem kötelező iránymutatásokat támogatna. Az ENSZ és a Nemzetközi Vöröskereszt ezzel szemben úgy látja, hogy az autonóm fegyverek sajátos kockázatai miatt külön szabályokra is szükség van. António Guterres ENSZ-főtitkár ezért ismét arra kérte a tagállamokat, hogy kezdjék meg egy kötelező erejű megállapodás kidolgozását. A döntés azonban korántsem egyszerű. A konferencián a résztvevőknek közös álláspontra kell jutniuk, így egyetlen ország ellenkezése is megakadályozhatja az előrelépést.
A november 20-ig tartó genfi tanácskozáson egyelőre nem egy kész tiltás elfogadása a tét, hanem az, hogy az országok megállapodnak-e a további tárgyalások megkezdéséről, és ha igen, milyen szabályozás kidolgozását tűzik ki célul.