Múlt hét pénteken délelőtt még Veszprémben edzettünk, majd ebéd után autóbuszra ültünk, s elindultunk Szegedre. Ez is mutatja, hogy mennyire komolyan vettük a rivális elleni ütközetet, hiszen – ahogy azt az előző írásomban is jeleztem –, Skaliczki-mester nagyon erős csapatot állított össze a Tisza-parton. Az érkezést követően megvacsoráztunk, majd a gyúrók vettek bennünket kezelésbe, végül – ahogy az ilyenkor lenni szokott – 11 órakor nyugovóra tértünk.
Fazekas Nándor
Másnap a meccs helyszínén már nem tartottunk edzést, a délelőtt videózással telt, hiszen a Pick elleni elemzés felvételéből egy rész még hátra volt számunkra. Mivel elég későn kezdődött a rangadó, délután volt időnk némi sétára és városnézésre, amely ideális program volt kicsit „kiszellőztetni” a fejeket.
Este kiváló hangulatú mérkőzést játszottunk az újszegedi sportcsarnokban, ahol a teltházas közönség nagyon sok gólt láthatott. Ezúttal nem a kapusteljesítmény és a védekezés, hanem a támadójáték dominált. Utóbbiban mindkét félnek szinte minden összejött, s majdnem minden támadásból gól született. Egy nagyon jó mérkőzésen hatalmas akarással és némi szerencsével (s persze tudással) elhoztuk a két pontot, amely az alapszakaszbeli győzelem szempontjából nagyon fontos fegyvertény.
Vasárnap pihenőnapot kaptunk, így kikapcsolódás gyanánt a családommal Szentgotthárdra utaztunk, ahol a nagyobbik fiam egy nemzetközi tornán vett részt az Éles Kézisulival. A 2003-as születésű gyerekekből álló társaság a 2001-es korosztályban indult, s bronzérmet szerzetek. Gergő hétévesen heti három edzésre jár, s minden álma, hogy nagy kézilabdázó legyen.
Hétfőtől már a dobogós helyekre törő Tatabányára fókuszáltunk, amely idén már a Pick otthonában is megmutatta, hogy remek együttes. Éppen ezért úgy készültünk ellenük, mint bármely nagy rangadóra. Ennek ellenére nagyon nehezen lendültünk játékba ellenük. Rendre el tudtunk lépni két-három góllal, a hazaiak pedig mindig feljöttek, sőt a második játékrész elején a vezetést is átvették. Sok olyan hibát vétettünk, amelyeket nem szabadott volna, hiszen háromgólos vezetés birtokában már meg kellett volna pecsételni a találkozó sorsát, ehelyett mindig felhoztuk őket, megnehezítve a magunk dolgát. A végére azért kijött a hosszabb cserepad és a rutin, hiszen az 50. minutumban még csak két góllal vezettünk, de végül nyolcat közé tudtunk tenni. Ezt nagyban Pereznek köszönhettük, aki ismét fénykorát idézve kézilabdázott, s nagyon fontos találatokat szerzett azokban a periódusokban, amikor nagyon kellett. Véleményem szerint a Szeged és s Tatabánya elleni mérkőzésünk után túl vagyunk a két legnehezebb idegenbeli bajnokinkon…
Szombaton a Csurgó érkezik a Veszprém Arénába, amely szintén a legjobb négy közé pályázik. Már várjuk, hogy ismét hazai közönségünk előtt szerepeljünk. Reméljük, hogy minél többen kijönnek buzdítani az együttest.
Fazekas Nándor
