dr. Vondervisztné Kapor Ágnes
A tárlatot dr. Vondervisztné Kapor Ágnes nyitotta meg új, szerteágazó gondolatokat, kérdéseket felvetve a művész képeinek értelmezése kapcsán. A megnyitót megtisztelte jelenlétével a gimnáziumban végzett festő is.
Szotyory László
Szotyory az angol-amerikai kultúra festője, témái szinte csak az Újvilághoz, és az abban mélyen ott munkáló óhaza tájaihoz, hangulataihoz kötődnek. Mintha némafilmből kiragadott kockákat látnánk, és nekünk kell kitalálni, vajon mi történhetett a képeken előtte-utána.
Az egyik nagy téma Anglia, az angol mentalitás, a hagyományok világa (Angol kép). A gondosan nyírt bokrok, katonás rendbe ültetett fasorok, hatalmas kastélyparkok és szökőkutak terei (A kastély parkja II., A fény). Egy letűnt világ emlékei ezek, ahol hajdanvolt emberek (jórészt arisztokraták) nevettek-sírtak-éltek, akik már nincsenek köztünk (Az estély). Ez a nincs, ez a befejezettség a képek egyik fő jellemzője, véget ért a történet, már csak emlékezni lehet rá. Ishiguro Napok romjai című regényére, az abból készült filmre emlékeztetnek ezek az alkotások, olyan időben és térben játszódnak, amikor már mindennek régen vége van. A bukszus mögött lapul talán néhány csontváz, a puding érintetlenül áll ötven éve a konyhapulton, és a táj megőrizte a benne valaha élők titkait.
A képek színvilágára a tompa szürkék-feketék-kékek-sárgák-zöldek jellemzőek, és a jellegzetes fehér fényszín kiütközése ebből a homályból. És érezhetjük a sivatagi, szemünket hunyorgásra késztető napsütést is (Nevada).
Szotyory személyes Amerika (USA) képe is banális, egyszerre közhelyeket vonultat fel és éppen ezekkel mutatja meg pontosan, mit jelent számára – és a kívülállók számára – ez a hely messziről, az öreg kontinensről nézve. A civilizáció hordozói, az érkező-induló, vagy éppen álló repülőgépek (A várakozó repülő) és a felhőkarcolók (A felhő) a világnagyhatalom szimbólumai. Ugyanakkor a technika és a fejlődés hazájában létezik egy ősibb, igazibb Amerika az őserdők mélyén, amely titkokkal terhes, fülledt, párás világ (Út a dzsungelbe, Pálmaliget.) A gigakontinens előtti főhajtás számomra az „amerikai” képek nagy része, és megmutatkozik valamiféle életpálya-másolás is a fiktív(?), művészi önéletrajz tekintetében. A Yoko és a Yoko Nude című képek – melyeken egy ázsiai lány néz velünk farkasszemet –, nekem John Lennon angolból lett amerikai zenészt idézik fel, és az ő hamisítatlan, szerzett, megélt és választott amerikaiságát, a Yoko Onoval kettesben végrehajtott művészi őrületeit.
Forman amerikaibb filmet rendezett Amerikáról, mikor elkészítette a Hair-t, Ishiguro angolabb regényt írt Angliáról, mint bárki őshonos, és Szotyory a maga magyar módján szintén az ő sorukba illeszthető be képeivel.
A kiállítás március 2-ig tekinthető meg.
