A keresztény egyház évszázadokig üldözte a farsang pogány – elsősorban a rossz szellemek elűzésére szolgáló, termékenységvarázsló – szokásait. Miután mégis fennmaradt, elismervén azt, keresztény rítussá alakította. A katolikus egyház ebben az időszakban a kánai menyegzőről emlékezik meg. Ezzel is magyarázható, hogy a lakodalmak többségét farsang idején tartották. Majd az egyház végül átengedte ezt az időszakot a vidámságnak, az életörömnek, szórakozásnak. Az időszak jeles napjaihoz a legkülönfélébb népi megfigyelések is kötődnek.
kiszebáb Reziben
A farsangi alakoskodás Magyarországon a 15. század óta ismeretes. A hosszú böjtre való felkészülésnek megfelelően ebben az időszakban az evés-ivás, a mulatozás szinte kötelező. A táncmulatságok mellett különböző játékokat, vetélkedőket rendeztek, de ilyenkor volt a legtöbb lakodalom is a falvakban. Aki pedig pártában maradt, azt ebben az időszakban különösen durva vénlánycsúfolókkal gúnyolták.
Világszerte, így hazánkban is a farsang adott alkalmat a különféle jelmezek, maszkok felöltésére, s az ezekben való mókázásokra. Falvainkban az alakoskodók ördögnek, kereskedőnek, cigányasszonynak, katonának, koldusnak, menyasszonynak, kéményseprőnek, boszorkánynak öltöztek legszívesebben. Nem volt ritka az sem, hogy állatok bőrébe bújtak. Különösen kedvelt a medve-, ló-, kecske- és gólyaalakoskodás.
jelmez a rezi mulatságon
Eljátszottak ál-lakodalmat, ál-temetést, de népszerűek voltak a kivégzést imitáló játékok is, melyeken a játékból elítéltek fejére cserépedényt tettek, s ezt nyilvánosan leütötték.
A farsangi lakodalmas játékok közül leglátványosabb a nyugat-dunántúli rönkhúzással összekötött mókaházasság. Szokásos volt a lányok, asszonyok külön farsangolása is, az asszonyfarsang. Ilyenkor az év egyetlen napján a nők korlátlanul ihattak, zeneszó mellett nótáztak, férfi módra mulattak.
Az ünnepkörhöz számos termékenységvarázsló, illetve termésvarázsló cselekmény és hiedelem is kapcsolódik. A farsangi mulatságon például nagyokat kell ugrani, hogy nagyra nőjön a kender, a húslevesbe ugyanezen célból hosszú laskát kell főzni. Sokfelé húshagyó kedden kell a vetnivaló kukoricát lemorzsolni, vagy a szőlős négy sarkán egy-egy tőkét megmetszeni.
A farsang időszaka a táncmulatságok legfőbb ideje volt. Minden társadalmi réteg megrendezte ilyenkor a maga bálját, a szervezők általában a legények voltak. A „batyus-bálokra” az ételt a lányok, az italt pedig a fiúk vitték, a zenészeket pedig a bálozók közösen fizették ki. Fontos szerepük volt ezeknek a táncos mulatságoknak a párválasztásban. A lányok ilyenkor bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki – ha tetszett neki a lány – kitűzte a kis csokrot a kalapjára.
Ez idő tájt azokról a leányokról sem felejtkeztek meg, akik nem találtak maguknak párt. Az egyik velük kapcsolatos érdekes szokás a tuskóhúzás volt, ilyenkor a legények egy nagy fatuskót vonszoltak végig a falun, s a vénlányok ajtaja elé letették, hogy reggel, amikor az illető hölgy ki akar jönni, ne tudja kinyitni az ajtaját, vagy a tuskóval felszántották a vénlányok udvarát.
Mint minden jeles ünnephez, a farsanghoz is hozzátartoztak a jókívánságmondó és adománygyűjtő szokások. Ezen alkalmakon a kimondott szó mágikus erejével próbálták biztosítani a következő esztendőre a jó termést, a szerencsét, az állatok egészségét és szaporaságát.
Azt nem tudni pontosan, hogy mit ettek a régi farsangi lakomákon, de néhány hagyomány, étkezési szokás ma is él. Sok faluban igyekeznek farsangvasárnapra és húshagyó keddre tyúkhúslevest, töltött káposztát főzni. A cibereleves tálalása már a közeledő böjtöt idézi. Székelyföldön, a Nyárád mentén szalmabáb jelenítette meg a farsangi játékokban Cibere-vajdát, aki tréfás párviadalban legyőzte Konc-királyt, aki a farsangi húsokat jelképezte.
a szerző csörögéje
Az is bizonyos, hogy farsang elengedhetetlen étele hosszú idő óta a fánk, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak. Például a Szerémségben azért sütötték minden háznál, hogy a vihar el ne vigye a háztetőt. Az eredeti szalagos farsangi fánk, a csörögefánk a farsangi asztalok kedvelt csemegéje ma is.
