A reneszánsz fokozatosan alakult ki különböző helyeken és időben, elindulása a középkor végére tehető, de nem köthető időhöz és helyhez. Dante és Petrarca hirdették a humanizmust, a sötét középkorból való kilábalást.
Az építészet már nem a gótikus függőleges tagolást használta, hanem a vízszintes irányt hangsúlyozta. Nyugodt egyensúly, egyszerű szépség. Paloták, kastélyok, polgári bérházak, villák, városházak, egyetemek, könyvtárak, színházak, kórházak, terek; valamint továbbra is templomok és kolostorok adtak feladatot az építészetnek.
A reneszánszban az emberi test és a természet ábrázolása „a maga természetességében” történt. Együtt jelenik meg a szépség és öntudat, az egyéni jellemábrázolás. Az általános emberi szépség megjelenítésével társult a részletekig ható megfigyelés a festészetben. A táj és az ember összhangban áll, a belső élmények az arcon és a testtartásban is tükröződtek.
Ebbe a csodálatos világba kalauzol el mindenkit dr. Mikó Árpád művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főosztályvezetője február 24-én este hatkor a Városi Művelődési Központ és Könyvtár előcsarnokában, ahol hallhatjuk a Reneszánsz művészet című előadást.
