Mészáros Sándor, a Kalligram című folyóirat főszerkesztője sajnos nem tudott részt venni a március 3-án rendezett bemutatón, de Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, kritikus és Kukorelly Endre költő, író, szerkesztő mindenkit kárpótoltak jelenlétükkel. A résztvevőket Szabó Tibor Benjamin író, kritikus kérdezte a lap múltjáról, jelenéről és az irodalom helyzetéről.
A folyóirat legfontosabb jellemzője, hogy képes megújulni, ami irodalmi lapoknál ritkaság. A 2000-es évek elején olyan kép fordulatot tudott keresztülvinni, amellyel piacvezető lett, hiszen a Kalligram az egyetlen, mely idejekorán használta a grafikai ábrázolásokat, az olvasó nem unta meg a betűk tengerét. Aztán 2008-ban Mészáros Sándor lett a főszerkesztő, aki egy új csapattal lépett a jövőbe vezető útra.
Szilágyi Zsófia
– A Kalligram Kiadó áll a folyóirat mögött, melynek Pozsonyban és Budapesten van a székhelye. Engem Mészáros Sándor hívott a laphoz dolgozni, amin egy percet sem gondolkodtam. A lapot nem szeretnénk szigorú rovatstruktúrába beszorítani, de természetesen mindenkinek megvan a maga területe – kezdte beszámolóját Szilágyi Zsófia.
A jelenlevők megtudhatták folyóiraton Beke Zsolt, Szilágyi Zsófia, Mészáros Sándor és Kukorelly Endre dolgoznak együtt. Mivel a szlovák kormány támogatja a lapot, így ügyelniük kell arra, hogy minden számban jelenjen meg szlovák állampolgártól publikáció.
A Kalligram című folyóirat évi tizenegy alkalommal jelenik, melyek között vannak úgynevezett tematikus számok. Ezek a szerkesztők ötletei alapján alakulnak ki, néhol elkalandoznak az irodalomtól, de Szilágyi Zsófia szerint lassan divattá válik ezeknek a kiadása, így érdekességeket kell felmutatni.
Kukorelly Endre
– A magyar irodalom folyóirat alapú kultúra volt – mondta Kukorelly Endre. – A 70-es években volt a csúcs, hiszen akkor, amikor egy magyar író megjelent egy folyóiratban, íróvá lett ütve. Ma ez egyáltalán nincs így. Túl sok lap van a piacon, amiket még a humán szakmákban dolgozók sem olvasnak.
Az irodalmi folyóiratoknak még a 90-es évek elején alakító ereje volt, ami mára látszólag eltűnt. – Az irodalom érdekesebb, mint gondolnánk. Nem merünk olyan dolgokat elmondani a mai irodalomról, ami igaz, mert gyávák vagyunk, mindenki gyáva. Félünk valamitől, de nem tudni, mitől. Nyílt diskurzusnak kellene működnie – fogalmazott Kukorelly Endre.
Szilágyi Zsófia hozzátette, hogy két provokatív írást közöltek le, amit vitaindítónak szántak, de nem talált visszhangra. A Nyugat című folyóirat idejében ez működött. Az írók mertek egymásról véleményt alkotni akkor is, ha az negatív volt. Mindezek után mégis képesek voltak barátként nézni egymásra.
Az esti beszélgetésből kiderült, hogy ugyan a Nyugat idejében sem olvastak sokkal többet az emberek, de az irodalomnak még volt presztízse. Szabó Tibor Benjámin az érdekes történelmi kalandozás ellenére mégis visszaterelte a beszélgetést a Kalligram című folyóirat jelenébe és a mai irodalom helyzetére.
