Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Mély magyar macsó mocsár

2011. március 4. 5:00
Hogy ki a hibás? – Hát a nők. Ebben mindenki egyetértett a női sztereotípiák témájában rendezett beszélgetésen.

A Veszprémi Esélyek Háza nőket érintő témákat feldolgozó programsorozatának keretében kötetlen kávéházi beszélgetést szervezett csütörtök este „Nőnapi Sztereotípiák” címmel. A Gurmandia étterembe több olyan sikeres nő kapott meghívást, aki a szervezők szerint „az élet minden területén kiválóan helytáll”. Többek között Huszárné Júlia, a Veszprémi Nők Kerekasztalának alapító elnöke, Pálmann Judit, az Eötvös Károly Megyei Könyvtár igazgatója, Dörnyeiné Barabás Éva, a Kozmutza Flóra Szakiskola Igazgatója, Vereczki Vivien a Pannon Egyetem projekt kommunikációs vezetője.

A kötetlen beszélgetésen elsőként górcső alá vett téma a közelgő nőnap volt. A közhiedelem szerint a nőket ilyenkor ünnepelni illik, sőt kell… Nem, nem kell. A nők nem feltétlenül ünnepelésre vágynak, pláne nem azért, csak mert ők nők. A nők megbecsülésre vágynak. Arra viszont az év 365 napján. Március 8-án azok előtt a nők előtt tisztelgünk, akik az elmúlt századokban emberfeletti küzdelmet folytattak azért, hogy egyáltalán elismerjék őket, mint állampolgárt. Például, ha jobban belegondolunk, hazánkban a nőknek igazi választójoga 1990-ben lett, hiszen 1945 előtt ezt cenzushoz kötötték, a rendszerváltás előtt pedig egy pártra lehetett szavazni, ami nem választás volt.

Amikor a nők a munkaerő piacra kerültek, kevesebb bért fizettek nekik, mint a férfiaknak. Ez mára sem változott, a statisztikák szerint minden magyar asszony hetente egy napot ingyen dolgozik, mert annyival keres kevesebbet, mint hasonló végzettséggel és gyakorlattal rendelkező férfi kollégája. A beszélgetésen többen felvetették azt is, hogy tapasztalatok szerint sok esetben a nő fejéből pattan ki valami jó ötlet, ahhoz azonban, hogy meg tudja valósítani, úgy kell azt előadnia ellenkező nemű főnökének, mintha az ő ötlete lett volna. Ám legközelebb már csak akkor jut szerephez, mikor behozza a kávét a szerződés aláírásakor.

S hogy ez kinek a hibája? Ha a nőkben több önbizalom lenne, vagy meg tudnának nyíltan küzdeni egy kinevezésért, máshogy is alakulhatna – vélték a jelenlévők. A kinevezések többsége viszont a fehér asztal mellett vagy az esti sörözésen dől el, miközben a nő már rég a vacsorát főzi otthon, vagy a gyereket viszi haza a különóráról. Pedig ma Magyarországon a diplomások több mint fele a szebbik nemhez tartozik. Ez jelentős – sok esetben kihasználatlan – szellemi potenciált jelent, amit nem szabadna elpazarolni. A törvényhozásba sem az egyenrangúság miatt kellene jobban bevonni a nőket, hanem egyszerűen azért, mert sok ügyben szükség lenne az empátiával, jobb beleérző-képességgel átitatott másfajta szemléletmódra, amit képviselnek.

Vita az este folyamán egyedül akkor alakult ki, mikor elhangzott, hogy minden nő igazából arra vágyik, hogy eltartsák. A többség azonban sohasem kérne pénzt a férjétől pl. fodrászra. Ez azt jelzi, hogy az önállóság igénye visszavonhatatlanul beitta magát a nők lelkébe. Igazi nőként kiteljesedni azonban csak személyiségében stabil, „igazi” férfi mellett lehet. Talán ez a kettősség mutatja meg azt a finom határvonalat, amely mentén történő lavírozást a nemek harcának nevezi a köznyelv.

A mit is vár a mai társadalom a nőktől? – kérdésre szinte mindenki azonnal rávágta: azt, hogy szakadjunk százfelé. Az elvárások valóban sokrétűek, ez azonban csak a változó társadalom gyerekbetegsége kell hogy legyen.

A családok többsége szétesik. Ahol mégis együtt maradnak a szülők, ott sem biztos, hogy egyenlő arányban veszik ki a részüket a feladatokból. A férfiak megszokták, hogy egyedül az ő dolguk (és egyetlen dolguk) a kenyérkeresés. Ám mostanra a klasszikus családfő szerep szertefoszlott. Ennek hiányában az „erősebbik” nem nem találja a helyét. Mi, nők viszont bátran átvállaltunk mindent, amíg rá nem jöttünk, hogy két lovat nem lehet egy fenékkel megülni. Ám miközben a férfiakat szidjuk, elfelejtjük, hogy annak a „pasinak” volt egy édesanyja is, aki megtaníthatta volna például arra: hogy nem férfiatlan tevékenység a mosogatás, vagy senki sem nézi őt „másnak”, ha ő viszi le a játszótérre a trónörököst, amíg anya kitakarít. A hiba tehát ismét bennünk van.

Nos, a tanulság tehát az, hogy – mint a családi tűzhely klasszikus őreinek – nekünk kell kézen fogni fiainkat, társainkat, és segíteni őket abban, hogy megtalálják helyüket ebben a felborult társadalomban. Akkor talán újra rend, béke és nyugalom lesz. Addig pedig legyünk büszkék arra, hogy milyen erősek és univerzálisak is vagyunk, s énekeljük teli torokból Meredith Brooks-sal, hogy I’m a bitch, I’m a lover, I’m a child, I’m a mother
 

Zatkalik-Peresztegi Virág
további cikkek
A lelet önmagában még nem történet – Felber Zsombor régész a föld alatt rejtőző múltról kultúra A lelet önmagában még nem történet – Felber Zsombor régész a föld alatt rejtőző múltról Mitől lesz egy régészeti lelet valódi történeti forrás? Miért lehet fontos egy törött cserépdarab, és miért veszítjük el az információ egy részét, ha egy tárgyat dokumentáció nélkül emelnek ki a földből? Többek között ezekről beszélt Felber Zsombor, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum régésze a We Are Smart! beszélgetéssorozat negyedik alkalmán. tegnap 12:51 Elesni és újra fölállni – hitről és a valódi szabadságról a bakonybéli bencésekkel kultúra Elesni és újra fölállni – hitről és a valódi szabadságról a bakonybéli bencésekkel Mit jelent ma szerzetesnek lenni? Lemondást vagy inkább szabadságot? Van-e valódi üzenete a nagyböjtnek a rohanó hétköznapokban? És hogyan szólhat a kereszténység azokhoz, akik már örökölt szimbólumként látják a kereszteket és templomokat, de kevésbé ismerik a mögöttük álló hagyományt? tegnap 12:51 Megújult a veszprémi várnegyed Kisszemináriuma, ahol több évszázados ősnyomtatványokat és kódexeket őriznek majd kultúra Megújult a veszprémi várnegyed Kisszemináriuma, ahol több évszázados ősnyomtatványokat és kódexeket őriznek majd Egy csaknem 230 éves feliratot rejtő, befalazott falfülke tanúskodik a veszprémi várnegyed Kisszemináriumának gazdag múltjáról. Az elmúlt években megújított késő barokk épület hamarosan a Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár új otthona lesz, ahol díszes kódexek, középkori oklevelek, ősnyomtatványok és felbecsülhetetlen értékű kötetek kapnak majd helyet. tegnap 12:22

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.