Hegyeshalmi Lászlót újabb öt évre megválasztották a Művészetek Háza vezetőjének. Az igazgató úrral a következő esztendők terveiről, a költségvetésről, a várható nagy kiállításokról, az akusztikus korról – és a művészet szép hosszú haldoklásáról beszélgettünk.
– Most, hogy ismét öt évre megválasztották a Művészetek Háza igazgatójának, milyen közép és hosszú távú elképzelésekkel vág neki a következő periódusnak?
– A terveket természetesen meghatározzák a finanszírozási kondíciók. Ezt nem panaszkodásként mondom, hiszen ’96 óta viszonylag stabil a Művészetek Háza finanszírozása – figyelembe véve a környezetet és a lehetőségeket. 18 év telt el a „Ház” megalapítása óta, kiépült az intézmény struktúrája, és egyértelműen jól pozícionáltuk magunkat a magyar művészeti élet intézményrendszerében. Partnerszinten együttműködünk például a Műcsarnokkal, a Ludwig, a Vasarely, a Szépművészeti, a Kassák Múzeummal, a Miskolci Galériával, a Győri Városi Művészeti Múzeummal, a Paksi Képtárral. Elsődleges célunk, hogy ezt a pozíciót megőrizzük. Tevékenységünk középpontjában továbbra is a minőség áll, mert fontos az elvégzett munka és a közönségnek közvetített értékek minősége. Ezen túl nemzetközi szinten is meg kell mérni és méretni magunkat. Az utóbbi öt-tíz évben nagyon fontos kapcsolataink alakultak ki elsősorban német nyelvterületen, de Olaszország, Svájc felé is nyitottunk, és francia, angol kapcsolatokkal is rendelkezünk – ezeket életben kell tartani és tovább kell fejleszteni. Tovább kell erősíteni a testvérvárosi művészeti együttműködéseket.
– Elképzelhetők újabb fejlesztések az intézményben? Vannak-e vágyak, körvonalazódtak már tervek?
– 2009 óta az intézmény kezelésébe került a Bakonyi Ház, amelyben nagyon komoly fejlesztést lehetne végrehajtani. A Laczkó Dezső Múzeum munkatársai már korábban elkészítették a terveket: el kellene látni fűtéssel az épületet – így egész évben látogathatóvá válna –, és akár komplett bakonyi portává bővülhetne a tájház. A Hősi Kapu, Vármúzeum a Tourinform iroda átalakulásával 2009 óta szintén a Művészetek Háza kezelésében van, de az állapota nem teszi lehetővé, hogy megnyissuk a közönség előtt. A kész teveink szerint látogatóközponttal lehetne bővíteni és felújítani – már „csak” pályázati döntésre és forrásra vár a projekt. Saját infrastruktúránkat folyamatosan kell fejleszteni és gondozni: 11 műemléképületet kezelünk, gondozunk, s ez nem kis szakmai és anyagi feladatot ró ránk.
– Hogyan alakul az intézmény 2011-es költségvetése?
– 12 %-kal lesz kevesebb a költségvetésünk, mint 2010-ben volt, de ismerjük a város és az ország anyagi helyzetét, várható volt a megszorítás. Éves tervünket így át kell gondolni, és a lehető legracionálisabban kell megvalósítani, valamint – mint eddig is - muszáj lesz külső forrásokat bevonni. Ebben az a nehézség, hogy a rossz gazdasági helyzet mindent érint: a szponzorokat, a pályázati forrásokat is. De optimisták vagyunk, mert a tavalyi év sem indult könnyen, és mégis pozitív egyenleggel tudtuk zárni a 2010-es évet; hoztuk a gazdálkodási tervet, sőt még a tervezett bevételeinket is túl tudtuk teljesíteni.
– 2011-ben milyen nagy kiállítás, projekt lesz a Művészetek Házában?
– 2007 óta a Vass Gyűjteményben minden nyáron rendezünk egy jelentős nemzetközi kortárs művészeti kiállítást. Idén a svájci Bill család három generációjának művészetét szeretnénk bemutatni. Max Bill világhírű mester, Bauhaus tanítvány volt, majd később maga is művészeti iskolák mestere, és a fia valamint unokája is képzőművész. Mindhárman a geometrikus konstruktivista művészethez kapcsolhatók. A tárlat forrásait költségvetési pénz bevonása nélkül igyekszünk előteremteni. Nyárra a Dubniczay-palotába tervezünk egy népszerű, közönségcsalogató, a klasszikus művészet köréhez kapcsolódó tárlatot – többet nem szeretnék beszélni róla, mert folynak a tárgyalások, egyeztetések, és még nem végleges a kiállítás formája. 2006 óta a Veszprémi Ünnepi Játékokkal együttműködve rendeztünk jelentős kiállításokat (Kogart gyűjtemény, Salvador Dali, Picasso, Munkácsy).
– Az utóbbi időszakban a legmodernebb művészet határait is feszegető kiállítások jelentek meg a „Házban”. Emellett több olyan rendezvény is zajlott, amely nem kötődik szorosan a képzőművészethez. Ez tendenciának tekinthető?
– Azt gondolom, hogy egy kortárs művészettel foglalkozó intézménynek a művészet legfrissebb eredményeit bemutató, akár formailag szokatlan kiállításokat is kell rendeznie. A média- és a digitális művészet koncepciózusan jelen van a Művészetek Háza programjában. 2005-ben kezdtük el a D’Arts kiállítás-sorozatot és fesztivált, ami kifejezetten ezért jött létre. Idén is lesz olyan tárlatunk, amely az új médiumokkal, a digitális képalkotással, a videóművészettel és a hibrid technikákkal foglalkozik. Emellett közművelődési intézményként olyan programokat is szervezünk, amelyek nem kifejezetten kapcsolódnak a művészetekhez. E rendezvények olyan embereket is megszólítanak, akik esetleg nem jönnének el a kiállításainkat megnézni, de ha már itt vannak, valószínűleg a tárlatokba is bekukkantanak, és talán visszatérnek.
– Mikorra készül el a Művészetek Háza művészeti állományának digitalizálása, és lesznek-e virtuális tárlatok az intézmény honlapján?
– Állományunk 90%-át digitalizáltuk, a László Károly Gyűjtemény minden darabja látható a neten, és a Vass Gyűjtemény jelentős része is fent van az oldalunkon. Az elkövetkező időszakban be kell fejeznünk ezt a munkát, és azt tervezzük, hogy minden kiállításunkat közzétesszük demó változatban a honlapunkon.
– Az állandó gyűjtemények időről-időre megújulnak. A két nagy állandó kiállítás esetében ez miként alakul?
– A Vass Gyűjtemény hét éves története alatt négy állandó kiállítást rendeztünk, azaz átlag kétévenként megújul az állandó kiállítás egy vezérelv, egy koncepció szerint. Továbbá az állandó tárlat mellett évente négy időszaki kiállítás is megtekinthető. A Vass Gyűjtemény nagysága négyszerese annak, mint ami állandóan láthatunk, így állandóan képesek vagyunk megújítani a kiállított anyagot, és ráadásul folyamatosan bővül a gyűjtemény. 2006-ban nyílt meg a László Károly Gyűjtemény a felújított Dubniczay-palotában. A Bázelben élő gyűjtő képzőművészeti gyűjteményének jelentős magyar és külföldi alkotásai láthatók a kiállításon. Ebben az évben újítjuk meg a szerződést László Károllyal. Ennek eredményeként újabb művek érkeznek Bázelből Veszprémbe. A Várgalériában pedig folytatódik az időszaki kiállítások sorozata.
– Mennyire érzi ebben a mostani világban korszerű, sikerrel kecsegtető feladatnak a művészet közvetítését, egy ilyen jellegű intézmény működését?
– Tisztában kell lenni a világ változásával, és nem szabad sémákban gondolkozni. Sokan azon keseregnek, hogy a fiatalok nem olvasnak. De olvasnak, csak éppen a képernyőn. Ez miért baj? Mást olvasnak, mint mi. És ez miért baj? Fel kell tudni dolgozni a világ átalakulását, és reagálni kell rá. Például mindenki arról beszél, hogy képkorszakban élünk; sokáig én is ezt gondoltam, de aztán rájöttem, hogy sokkal inkább akusztikus korban élünk – mindenkinek ott van a fülében a fülhallgató, és nyomja a zenét. Tehát a fiatalokat jobban el lehet érni a zenével, mint például a képzőművészettel. Reagáltunk is erre a helyzetre: két kiállítás megnyitón is közreműködött Mesterházyék DJ csapata, a 2005-ös D’Arts-on külön elektronikus zenei programot szerveztünk, a Resolution társasággal az Expresszóban közösen zenei és vizuális programot rendeztünk. És persze mindig jönnek új generációk, és mindig újra meg lehet, meg kell és érdemes megmutatni a művészet szépségét és csodáját. Amúgy pedig a művészet (és ezzel együtt a művészet iránti érdeklődés) régóta haldoklik – halljuk sokszor a megalapozatlan kommentárokat. Szép hosszú, több ezer éves a haldoklásról van szó, és még több ezer évig el is fog tartani. Mellesleg, amíg ilyen megszállott emberek élnek közöttünk, mint Vass László vagy László Károly, akik vagyonuk jelentős részét a művészetre áldozzák, és gyűjteményeiket a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik, addig nincs min keseregni.
