Kedves Olvasók!
Mint ahogy azt a héten megígértem, ismét írók néhány gondolatot, történést a csapatról és természetesen válaszolok a feltett kérdésekre is.
Gerstmár Renáta
Ez a hét sem zajlott másként, mint az eddigiek. Szokásinaknak megfelelően hétfőn feltöltöttük a lemerült akkumulátorokat (délelőtt kondi és futás a menü). Titkon bíztunk némi kedvezményben, amit meg is kaptunk, mivel a futóprogram elmaradt. Nagyon örültünk neki, mert azt éreztük, hogy a konditeremben a maximumot hoztuk ki magunkból és kellőképpen elfáradtunk. Utólag kiderült, hogy túl korai volt az a nagy örömködés. Elérkezett ugyanis a délutáni edzés, amelyet nagyon vártunk, mivel van egy olyan ajándékunk, hogy győztes meccs után jár a foci. A csapat pedig nyert Szekszárdon! Tehát vártuk a jól megérdemelt focinkat, azonban ebbe túl korán éltük bele magunkat. A bemelegítés után ugyanis a délelőtti elmaradt futást a teremben pótoltuk, majd egy kis lábmunka, szökdelés és jó sok izzasztó feladat után jöhetett a várva várt foci. Mondanom sem kell, hogy sima bemelegítés után sem vagyunk „Messik” vagy „Ronaldok”, de ilyen feladatok után meg pláne nem. Gondolom, mindenki el tudja képzelni, mit művelünk ilyenkor?! A lényeg, hogy megkaptuk, mivel nagyon szeretünk focizni.
Elérkezett a nőnap! Tettük a dolgunkat, javítottuk a hibákat stb. A gyakorlás után pedig köszöntött mindenkit Gyuresz és Karcsi bá, kaptunk tőlük egy-egy szál rózsát az alkalomból. A délutáni edzést Szatyival töltöttük, Gyureszt is elkapta valami vírus, aki a magas láz miatt ágyba kényszerült. Szerdánként mostanában jó bevett szokás, program (lekopogom, eddig bevált), hogy délelőtt a Kusziban spinning edzésen veszünk részt, majd délután a Ramadában regenerálódunk. Csütörtökön délelőtt még Szatyival készültünk, utána azonban megérkezett közénk Gyuresz is.
Pénteken pedig Várpalotán játszottunk edzőmeccset Argentína legjobbjaival. Nyertünk! Kellemetlen ellenfél volt a dél-amerikai együttes. A találkozón mindenki játéklehetőséget kapott, így játékban maradtunk, ami nagyon fontos, hiszen következő ellenfélként a Dunaferr csapata érkezik hozzánk, akiktől pontokat szeretnénk szerezni. Szombat, illetve vasárnap pihenőnapokat kaptunk, bár számomra nem telik kézilabdamentesen a hétvége, ugyanis a helyszínen szurkolok majd a válogatottnak és természetesen a páromnak, Gulyinak!
Kérdezz – felelek
Kedves Ica! Köszönöm a társak nevében a gratulációt. Bízunk benne, hogy még eredményesebb lesz a csapat. Természetesen fontosnak tartjuk a mellettünk álló, nekünk szurkoló emberek maximális kiszolgálását, amit mi a pályán tehetünk meg. Bulath Anita valóban többször elmondta már, hogy mi napi kapcsolatban vagyunk, ami teljes mértékben igaz, hiszen mi nagyon jó barátnők vagyunk, a legjobbak egymásnak már több éve! Fiatal korunk óta (bár most sem vagyunk még öregek) tart a barátságunk. Személy szerint nagyon örülök az érkezésének, hiszen vérbeli profi játékosról van szó, aki él hal a kézilabdáért. Vele csak színesedhet, illetve előreléphet a Barabás KC.
Hogy mi adott erőt a nehéz időszakban? Egyszerű leírni így utólag, de sokkal nehezebb volt megélni akkor. Úgy gondolom, abban az időben rengeteget beszélgettünk, kerestük az okokat. Legfőképpen meg kellett törni a rossz és eredménytelen időszakot és ehhez egy győztes meccs, adott esetben egy döntetlen kellett és természetesen egy magabiztos játék. Ezt Érden értük el, ami annyira kellett, mint mondjuk egy bravúr, hogy felfigyeljenek ránk és nekünk legyen miből erőt merítenünk. Tehát beszélhettünk mi sok mindenről, keresgélhettünk, de a legfontosabb, amit tehettünk és nagyon jól csináltunk, hogy a "munkába menekültünk". Rengeteget dolgoztunk, javítottuk a hibákat, próbáltunk a jó szituációkból erőt meríteni, szerencsére megérett a gyümölcs.
Természetesen a csapat külön is dolgozott azon, hogy a jó közösség megmaradjon. Szerencsére a csapat pályán kívül is megérti egymást. Szeretünk különböző játékokat játszani, s ha szabadidőnk engedi, akkor a társaság együtt játszik, nevet, mókázik. Szervezünk társasjáték-partykat, mint pl. Beugró, Tabu stb. Kell az ember kreativitása, beszéde és persze, hogy valamennyire ismerje a másikat. Ezeket a játékokat általában férjekkel, barátokkal együtt játsszuk, ami azt is jelenti, hogy családostól összeülünk és játszunk egy jót tökéletes hangulatban. Tehát ezzel azt szerettem volna mondani, hogy még pályán kívül is törekszünk arra, hogy a hangulat jó maradjon és szeressünk egymás társaságában lenni. Általában ez az én feladatom, mert szeretem együtt látni a csapatot. Eredmény ugyanis jó hangulat, megfelelő csapategység nélkül nem fog egyszerűen jönni. Persze az ilyen alkalmak tökéletesek arra, hogy nyíltan beszéljük a jó és rossz történéseket, tehát ilyenkor is a fő téma a kézilabda.
Kedves Laci! Van még hátra az alapszakaszból két mérkőzésünk. Nem számolgatunk, amennyi pontot tudunk, annyit szeretnénk megszerezni és ez lehet négy pont is, ami nem lehetetlen. Ha az alapszakaszban elértük céljainkat, utána gondolhatunk a rájátszásra is. Van véleményem, de ha nem nagy baj, kicsi várnék a válasszal. Bár nem vagyok túlságosan babonás, de most mégis tartom magam ehhez.
Kedves Hasszi! A véleményem az, hogy természetesen szükség van a jó utánpótlásra, és ha lehetőség nyílik rá, akkor szépen fokozatosan kopogtassanak a felnőtt csapat ajtaján. Nyilván ez ennél összetettebb dolog és nem megy minden egyik napról a másikra. Veszprémben a női csapatnál építkeznek évről évre, mint ahogy láthatjuk is. Értendő ez szerintem minden korosztályra! Bízzunk benne, hogy mihamarabb beépülnek, beérnek a fiatalkorú játékosok és szerepet kapnak majd felnőtt csapatban.
Szép hétvégét mindenkinek! Geri
