Kedves Olvasók!
Sajnos nem zajlott zökkenőmentesen az "alapozó időszak", mivel sérülések felezték meg a létszámot. Mehlmann Ibinek kezd rendbe jönni a térde. Injekciókúrát végeztek el rajta, amit hetente egyszer kellett beadni, mára azonban szinte panaszmentes. Remélem, hogy ez a kezelés sokat segített neki és a későbbiekben nem lesz rá szüksége.
Gerstmár Renáta
Sajnos a csatasorból egy kis időre kidőlt Koszorús Kati is, mivel az ő térde is felmondta a szolgálatot, így számára elkerülhetetlen volt egy kisebb műtéti beavatkozás, ami szerencsére jól sikerült. A fájdalma már csökkent, s várja, hogy elkezdhesse szépen-lassan a rehabilitációt. A hiányát biztos meg fogja érezni a csapat, mivel védekezésben fontos szerepet tölt be, de azon dolgozunk, hogy legyenek olyan emberek, akik helyettesítik őt. Ezúton kívánunk neki gyors felépülést, hogy mihamarabb visszatérjen közénk.
Nem hagyom ki a sorból Szabadfi Ágit sem. Róla csak annyit, hogy a rehabilitáció vége felé közelít. Sokat és keményen dolgozik azért, hogy visszanyerje sérülése előtti állapotát. Mindent megtesz ennek érdekében és mi is sokat segítünk neki abban, hogy valóban jó erőben legyen, s megfelelő lelki állapotban térjen vissza.
Földes Kata rengeteg problémával küzdött, de mára már elvégzi a kiírt gyakorlatokat. Teljes értékű edzésmunkát végez, s készen áll a neki szánt feladatok elvégzésére. Sterbik Andi sem maradhat ki a sorból, aki izomsérülést szedett össze egy edzőmeccsen, de már javul a combja. Magamról pedig annyit, hogy jól "működik" a könyököm, viszont kaptam rá egy ütést, amely miatt a tompa fájdalmam nem múlik, de ezt jól lehet kezelni gyógyszerekkel.
Lehet, hogy kicsit „ijesztő” az írásom, de senki ne gondolja, hogy egy-két ember kivételével komoly lenne a baj. Sportolók vagyunk, természetes és elkerülhetetlen egy-egy sérülés. Azt szokták mondani, ha egy kézilabdás reggelente úgy kel ki az ágyból, hogy semmi porcikája nem fáj, akkor ő nem is igazi kézilabdás. Tehát ennyit a sérülésekről, amelyek az elmúlt időben nehezítették a munkánkat, de ezekkel már nem foglalkozunk, hisz' holnap kőkemény összecsapás vár ránk, de a meccsről majd az írásom végén.
Kérdezte az egyik kedves olvasó, hogy erőt ad-e a csapatunknak a két válogatott játékos. Nos, természetesen igen! Hisz' ez nem csak a meghívott két játékos érdeme, hanem Gyuresz és a klub elismerése is. Büszke lehet az egyesület, az edző és a játékosok is, hogy képviselnek bennünket a nemzeti válogatottban. Ábrahám Szilvi részese volt egy világversenynek, szurkoltunk neki nagyon! Többet erről nem szeretnék írni, mert ennek kifejtése nem az én dolgom. Egy azonban biztos: büszkék voltunk rá, mikor a pályán láttuk!
Szintén kérdezték, hogy szeretünk-e az arénában játszani? Mit válaszolhatnék erre?! Természetesen igen! Ki nem szeret egy ilyen csodálatos létesítményben pályára lépni? Nyilván nehezebb dolgunk van, mert nem egyszerű megtölteni, de az érzés, hogy mi ott játszhatunk, ott "élhetünk", leírhatatlan, s erről sokan csak álmodoznak. Egy bánatunk van, az pedig nem más, mint a kilátogatók létszáma. Mielőtt támadások érnének, tudom, hogy ezen csak mi tudunk változtatni, s azon vagyunk, hogy egy nagy álmunk valóra váljon: szeretnénk megtölteni az arénát és akárcsak a fiúk, kiváló közönség előtt sikert sikerre halmozni! Tudom, hogy ez nem lehetetlen és lesz ilyenben részünk!
S elérkeztünk a legfontosabb részhez, amelyhez egy kérdés is kapcsolódik. Esély a Fehérvár ellen? Úgy gondolom, elég régen játszottunk tétmérkőzést, s mindenki kellőképpen ki van éhezve a sikerre. Maximálisan kihasználtuk ezt az időszakot. A téli alapozás alatt minden elvégeztünk: rengeteg futás, kondi, technikai, taktikai elemek gyakorlása, s hogy ne maradjunk játék nélkül, játszottunk néhány edzőmeccset is. Szerintem minden, ami a kézilabdázáshoz szükséges, szerepelt a programunkba. És ami a legfontosabb cél a szemünk előtt, s ezért is dolgoztunk sokat, az a Fehérvár legyőzése! Van mit törlesztenünk velük szemben. Elég friss élmény az elszenvedett Magyar Kupa-vereség. Fontos hogy visszavágjunk, s a bajnoki pontjainkat gyarapítsuk. Természetesen győzni megyünk holnap az arénába!
Utólag is kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek! Kívánom, hogy holnap együtt ünnepelhessünk, s két ponttal búcsúztassuk az évet!
Üdv.: Geri
