A Magyar Honvédség Légierő Zenekara ünnepi dallamokkal köszöntötte a sok-sok ünneplőt, akik a verőfényes időben kilátogattak a városi ünnepségre, a Dózsa térre, hogy együtt tisztelegjenek március 15. neves és névtelen hősei előtt.
– A modern nemzet születésnapja 1848. március 15. – határozta meg az ünnep lényegét Áder János. Az Európa Parlament fideszes képviselője felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy nemzeti történelmünk közös pontja, egyfajta jelképe ez a nap, amikor a nemzet együtt, egyszerre indult el a polgári átalakulás, a nyugati fejlődés útján. Ekkor mondtuk ki a cenzúra eltörlését, a törvény előtti egyenlőséget, a jobbágyfelszabadítást, vagyis a polgári átalakulás kulcsmondatait. Ekkor jött rá a nemzet, hogy az egyén és a nemzet boldogulása egy közös pont. Egy közös pont, amiből kiindulhatunk, amiből eljuthatunk egy modern, polgári Magyarországba.

Sajnos, egyértelmű volt, hogy a feudális önkény nem engedi győzelemre a magyar forradalmat. Hasonlóan 1956-hoz, 1848 sem győzedelmeskedhetett. Vereségre volt ítélve. De csak átmenetileg. Hiszen 1848 és 1956 is győzedelmeskedett évtizedekkel később. ’48 a kiegyezéskor, 1867-kor vált valóra, a forradalom eszméi ekkor váltak alkotó, építő erőkké. Magyarország hihetetlen fejlődésnek indult. Pesten elsőként építették meg Európában a földalattit, Pesten több napilapunk jelent meg, mint Londonban, a Ganz Művek építette ki Olaszország északi részének vasútvonalait… és sorolhatnánk a sikereinket; azokat az eredményeket, amelyek 1848. március 15-ében gyökereznek. Veszprém is ekkor indult fejlődésnek sok-sok magyar várossal egyetemben. Nekünk is éreznünk kel ’48 polgári lendületét, és ezért kell tennünk. – A szabadság és igazságosság ünnepén erre kell gondolnunk – fejezte be ünnepi gondolatait a szónok.
– Rabok legyünk vagy szabadok? – tette fel Petőfi kérdését Galán Géza pozsonyi színész, aki gyorsan és határozottan választ is adott önmagának: – Nem. Nem. És nem! Minket mindig rabosítani akartak! Évtizedekig keletről, most nyugatról.

A radikális hangvételű ünnepi megemlékezés után a Jávor Pál Nemzeti Cigányzenekar húzta a talpalávalót.


