Jókai Mór A bolondok grófja című darabját mutatta be március 16-án este a veszprémi Alig Színpad társulata a Városi Művelődési Központ és Könyvtárban. A színjátszó csoport ezzel a darabbal tisztelgett Jókai és a márciusi ifjak emléke előtt.
Az ifjú Koromfi Árpád nyélbe üti élete első üzletét: kastélyt vesz. Mint ahogy általában az lenni szokott, itt is csak a vásárlás után derülnek ki az elhallgatott turpisságok, jelen esetben az, hogy a kastély minden alkalmazottja bolond. Legalábbis első ránézésre. Van itt testvérgyilkos, skizofrén herceg, bokázó, röhögő és éneklő is. Az üzletet azonban már nem lehet visszacsinálni, hiszen azzal Koromfi elvesztené apja tiszteletét. Egy út van csak, ami járható: kigyógyítani a bolondokat.
Szabó Dániel Koromfi, azaz a bolondok grófja szerepében amatőr színjátszóként nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen mind a három felvonás alatt központi szerepet kap – nézők lesik minden mozdulatát és arckifejezését. Profikat megszégyenítő módon építi karakterét az első hűvösebb percektől a végső kiteljesülésig.
Merthogy eleinte nem lehet tudni, mire számítson a néző. Van egy rakat bolond, ez a Koromfi pedig talán abba fog belebolondulni, hogy meg akarja gyógyítani őket. Ebben segítségére van az egyetlen épeszű alkalmazott: Terka, a házvezetőnő. Az őt alakító Turzó Vivien az első perctől szerethető, ahogy a maga egyszerűségével egyensúlyozik a valós és a kitalált világ között. Ő az, aki Koromfi Árpádban elsőként ismeri fel a megmentőjüket, és Iringa kisasszony jövendőbelijét.
A történet akár maradhatna is ilyen egyszerű, azonban a romantikus Jókai nem hagyhatta ki a szerelmi szálat sem. Nem is akármilyet álmodott meg, mivel a hősnek itt is meg kell küzdeni a gonosszal, azaz Waldemár gróffal, hogy elnyerje a lány kezét. Waldemár a gyámja Iringának, akit zárdába akar vitetni Fulgentia zárdafőnöknővel, hogy megszerezze a lány vagyonát. Iringa ellen szól, hogy beszéd helyett csak énekelni tud, így főbolondnak tartják. Szappanoperához hasonló fordulat a történetben, hogy pont a gróf miatt „némult” meg, aki mostohaanyának szeretője volt. Koromfinak tehát feladták a leckét, és még a mennyasszonya is megérkezik. Ettől kezdve csak remélhetjük a legjobbakat.
Addigra azonban már szövetségre lépnek a bolondokkal, így Balkon tiszttartó, Jenő, a vadász, Benő, a kocsis, Pető, a komornyik és Gergő, a kulcsár már mind azon fáradoznak, hogy elüldözzék Kalazáncia bárónőt, a mennyasszonyt. Minden jó, ha jó a vége, így Koromfi végül Iringát veszi feleségül, és Waldemár pénz nélkül távozik.
Waldemár, azaz Dobosi Ádám tipikusan olyan kutya, ami nem harap. Arisztokrata, felsőbbrendű – vagy helyesebben nagyképű – viselkedése ellenére az első perctől érezhető bizonytalansága. Pálcáját arra használja, hogy nem létező erejét megmutassa, de ha igazi fegyver kerül a kezébe, akkor az „lehet, hogy el fog sülni”. Dobosi Ádám nagyon jól megragadta a gróf eme ellentmondásos személyiségét, valamint tett róla, hogy a kisebb szerencsétlenkedéseitől még szerethető is legyen a fő gonosz.
Az Iringa kisasszonyt alakító Magyar Anna fiatal kora ellenére – vagy inkább éppen azért – már színpadra lépése pillanatában megnyer magának mindenkit. Olyan lányról van szó, aki egész életét a kastélyban töltötte, nem tudta, mi az a szerelem, most mégis Koromfi mennyasszonya lett. Kalazáncia bárónő, azaz Szalay Rebeka érkezésekor mégis féltékeny lesz. A két lány „harca” azonban elmarad. A bárónő mintha nem venné észre, hogy a dalos pacsirta a vetélytársa, utóbbi pedig ártatlansága ellenére az első perctől győztesként áll a színpadon.
A Németh József rendezésében színpadra állított darab végső soron eléri célját, hiszen elejétől a végéig nevetnek a nézők. Minden poén célhoz ér, az irónia is utat talál magának ott, ahol szükséges. A színészek profiként játszanak, felejthetetlen előadással ajándékoznak meg mindenkit.
