Heti ügy-kontrollunkban Galót – Rátz Gábort –, a „fényéről” híres Bárka kocsma tulajdonosát kérdeztük, mire számít, ha bevezetik hazánkban a vendéglátóipari egységekben a dohányzási tilalmat.
– Nálad, a Bárkában a vendégek hány százaléka dohányzik?
– Nagyon sokan, legalább 80 százalékuk. Sok olyan vendégem van, aki otthon nem dohányzik, az utcán nem dohányzik, a munkahelyén nem dohányzik, de ha ide bejön, és megengedheti magának, hogy igyon pár sört, akkor rágyújt.
– Ha életbe léptetik a nemdohányzók védelméről szóló törvényt, és nem lehet majd dohányozni a vendéglátóipari helyeken, akkor a te esetedben mi lesz ennek a következménye?
– Teljesen biztosan kevesebben fognak járni hozzám. Eleve visszaesett a forgalom az utóbbi másfél-két évben. Hétköznap nagyon kevesen térnek be a bárba, és ez azért baj, mert egy ilyen vendéglátóhelynek a hétvégi bevételéből fizeti a tulaj a rezsit, és a hétfőtől csütörtökig tartó időszak bevétele a saját fizetése, vagy a fejlesztésre tudja elkölteni az ember. Téli üzemmódban, dohányzás nélkül szerintem tönkremegy a bolt.
– A bár előtti terasz nem jelenthet megoldást a helyzetedre?
– Szerencsére a kis terasz az enyém, ki tudok pakolni, de a veszprémi nyár – te is tudod – nem arról szól, hogy hatalmasat kaszálok a vendégekből. Az én bárom nem a nyárból él. A hideg időszak, az év többi része sokkal hosszabb időintervallumot tesz ki, mint a pár hónapos jó idő. Egészen más a helyzet a déli országokban, például Olaszországban. Ott a kiszolgáló zárt egység, azaz maga az üzlet kicsi, és a hatalmas teraszokon folyik az élet, zajlik a forgalom. Ott lehet dohányozni, és szinte az év minden szakában lehet használni a teraszokat. De Veszprémben és Magyarországon más a helyzet, itt kilenc hónapig „bent vagyunk”.
– Szerinted miként lehetne biztosítani a kocsmákban, éttermekben a nemdohányzók védelmét?
– Egyszerű: legyenek dohányzó és nemdohányzó helyek. Sok olyan étterem létezik, amelyik úgy érzi, nem fér bele a profiljába a dohányfüst, és éppen ezért megtiltja a dohányzást. Ez rendben is van, meg is értem: aki bemegy az étterembe, az ne cigizzen. De a bárok és a kocsmák a törvény következtében nagyon nehéz helyzetbe fognak kerülni. Mi lesz például a kávézókkal? A kávézók vendégeinek legalább 90 százaléka dohányzik: egy kávé, egy cigi, és már megy is a vendég. És mi lesz a régi, külvárosi, igazi kocsmákkal? Szerintem ők is a tönk szélére kerülnek. A bárok, a kávézók, a kocsmák fogják meginni ennek a törvénynek a „levét”!
– A törvény alkotói azt mondják, a vendéglátóhelyek forgalma vissza fog esni, de a nyugati példák azt mutatják, hogy fél év elteltével újra nagyjából visszaáll a forgalom. Ehhez mit szólsz?
– Milyen fél évről beszélnek? Ha csak egy hónapig még ennél is gyengébb bevételt produkálok, akkor becsukhatom a boltot – 15 év Bárka után.
– Ha majd nem lehet dohányozni itt bent, hogyan fogod tudni betartatni a törvényt?
– Jelen pillanatban még megvan hozzá a fizikai erőm… De a viccet félretéve, fogalmam sincs. Lekapcsolom a villanyt, amíg el nem oltja a vendég a cigijét? Vagy nem szolgálok ki addig? Nem tudom. És hogyan oldják majd meg a Bagolyban, a Hóvirágban, a Hullamosóban – a régi veszprémi kocsmákban?
– Lehet, hogy profilt kell váltanod?
– Nyissak kakaóbárt? Komolyra fordítva a szót: ha nem lehet dohányozni, akkor a nemdohányzókat kell idecsábítanom. Csináljam meg a konyhát? A Bárka alkalmatlan étteremnek, mivel bárnak találtuk ki. Talán az lehet egyfajta a megoldás, hogy egy kicsike helyet kellene bérelni bárnak, hozzá egy hatalmas, 200 négyzetméteres teraszt, ahol mindenki cigizhet, amennyit akar – és akkor megpróbálhatom három-négy hónap alatt megtermelni azt a pénzt, amivel végigketyegtethetem a fennmaradó nyolc hónapot. De a veszprémi viszonyokat tekintve ez sem életbiztosítás.
