A veszprémi Hét Domb Alapítvány és a Veszprém Megyei Levéltár által közösen létrehozott Veszprémi Történeti Szalon beszélgetéseinek célja, hogy megszólalási lehetőséget biztosítsanak a régi veszprémi polgároknak. Meggyőződésük, hogy Veszprém és az itt lakók történetét csak a veszprémiek írhatják meg és idézhetik fel hitelesen. Csak a veszprémiek visszaemlékezései, történetei teremtik meg közös városi történelmüket, a régmúlt időkből fakadó városi mitológiát. A csütörtöki fórum a Séd völgyének malmairól szólt.
Némedi Lajos alpolgármester köszöntőjében felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy most különös apropója van a rendezvénynek. A közelmúltban adták át a megújult Séd-völgyet, így mostanában még érdemesebb arra sétálgatni, mert a jövő, a jelen és a múlt most még jobban összekapcsolódhat.
A beszélgetésen elsőként Rácz Katalin, a Hét Domb Egyesület tagja beszélt régi családi fényképein keresztül arról a veszprémi légkörről, amelyet gyerek korában magába szívott.
A Séd völgyének öreg malmait Hegyalja István kisfilmjének segítségével ismerhettük meg. A beszélgetés résztvevői, Éllő György, Wöller István, Budai Csaba, Magyar János, Venczel Lőrinc és Godzsa József pedig minden elképzelhetőt elmeséltek róluk, s környezetükről.
A Séd egyik forrása az ördögsziklánál található, amely ma is hasznosítható vízhozammal rendelkezik. Tágabb környezete, a Sas-hegy régi ökoszisztémája azonban napjainkra eltűnt. A vízimalmok születési ideje a Krisztus előtti időkre tehető, hazánkban Szent István korában terjedtek el. Az 1760-as években már a Tumler Henrik alkotta vízimalom működtette azt a szivattyút, amely a várba vitte fel a vizet.
A malmok hajtószerkezeteitől kezdve működésük minden részletét megismertették velünk a beszélgetésen részt vevő szakemberek. A vízikerekek érdekessége, hogy első példányaik nagyobb hatékonysággal működtek, mint későbbi áttervezett utódaik. Az alkatrészeket kezdetben maguk a molnárok készítették, majd ezt a feladatot malomácsok végezték. A kerekek után a hengerszékek vették át a munkát, mellyel az 1892-es párizsi kiállítás aranyérmét is elnyerték készítői. A modern kor turbinái azonban már jóval kényesebb szerkezetek voltak, több kezelést, nagyobb hozzáértést igényeltek…
A gyökereket vesztett, sehová sem tartozó emberből talán a történelmi szalon beszélgetései faraghatnak a szervezők szerint veszprémi lokálpatriótát. Rendezvényüket azoknak ajánlják, akik „veszprémi polgárnak készülnek”, vagy csak egyszerűen érdekli őket a város történelme, régi történetei.
