Szent István utcában, az óvoda melletti ház támfalszerű kerítésének felújítása miatt közel három hétig nem lehetett a járdát használni, mivel azt lezárták. Először egy girbegurba faággal, majd egy murvakupaccal – és ezzel nagy nehézség elé állították a gyalogosokat. A nagy autósforgalom és az utca keskenysége miatt nem volt könnyű megoldani a helyzet – főleg a babakocsival közlekedőknek, az óvodába érkező, vagy onnan távozó gyerekes családoknak, időseknek. Várakozni, kockáztatni kellett, amit tovább nehezített, hogy utca itt kanyarodik, és nem lehet látni az érkező járműveket.
Három hétig ez a „kalandos” helyzetet kellett megoldani az erre járóknak.
Szerencsére mára már múlt időben beszélhetünk a helyzetről, mivel hétvégén végre felépült a kerítés. De mint példa – rossz példa – arra jó, hogy átbeszéljük, megtudjuk: önkényesen bárki lezárhatja-e a háza előtti járdát, és ezzel nehéz, balesetveszélyes helyzetbe hozhatja-e az arra járókat?
Kétségtelenül szükség van a kerítés-felújításokra, és joga is van ehhez minden háztulajdonosnak. De hol a határ az egyéni és közösségi jogok, elvárások között? Szabályozza ezt a helyzetet az önkormányzat? Van olyan szervezet, amely ennek az ellenőrzésével foglalkozik?
