Évek óta üresen áll az egykori zeneiskola épülete a színházzal szemben, a régi mozi mellett. Üresen áll, nincs benne élet. Csak van. Néha felállványozzák, aztán lebontják, megint felállványozzák… De eredmény semmi.
Teljesen értehetetlen, hogy a belvároshoz közel egy ilyen szép épület csak van. Üresen. Tartalom nélkül. Ekkora luxust nem engedhetünk meg magunknak! Látványa sem használ a városképnek. Egyfajta sebhely ez az épület, hiszen a környezete épül, szépül, rendezett.
Azt lehet tudni, hogy az egykori zeneiskola magántulajdonban van. Mondhatjuk, a tulajdonos dolga; azt csinál vele, amit csak akar. Azonban ez nem így van, hiszen az épület a város része, forgalmas, sokak által látogatott helyen van. Része a városképnek. Figyelnünk kell rá!
A városnak tárgyalni kell a tulajdonossal. Meg kell találniuk a közös hangot és a megoldást.
Mennyivel jobb lenne, ha a színházzal szemben a kultúra találna otthonra. A régi mozi és a zeneiskola épületében otthonra találhatna a például Kabóca Bábszínház, vagy akár lehetne panzió. Bármi. Csak legyen benne élet. Szépüljön kívül, belül.
Heti „Szemet szúr” rovatunkban a régi zeneiskola ügyével foglalkozunk.
