A nemzetközi gazdasági és összehasonlító magánjog kutatója nyolcvanéves volt.
A hírt Kiss Norbert, a Köztársasági Elnöki Hivatal vezetője közölte az MTI-vel: "Mádl Ferenc volt köztársasági elnök vasárnap nem sokkal 13 óra után megtért teremtőjéhez".
Schmitt Pál államfő csendes tiszteletadást tart vasárnap este hat órakor Mádl Ferencnek a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) előtt elhelyezett fényképénél, közölte a KEH társadalmi kapcsolatokért felelős hivatalvezetője. Schmitt Pál mély fájdalommal értesült a volt államfő haláláról, és még a mai napon személyesen részvét nyilvánítja a családnak, közölte Kiss Norbert. A hivatalvezető tájékoztatása szerint a helyszínen Schmitt Pál ír be elsőként a volt államfő részvétnyilvánító könyvébe. Csendes megemlékezésre vasárnap este kilenc óráig és hétfőn reggel nyolctól ugyancsak este kilenc óráig van lehetőség a Köztársasági Elnöki Hivatal előtt.
2000-2005
Mádl Ferenc 1931. január 29-én született a Veszprém megyei Bánd községben. 1955-ben az ELTE Állam-és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. 1961-1963 között tanulmányokat folytatott a strasbourgi egyetem nemzetközi összehasonlító jogi karán.
1973-ig az MTA Állam és Jogtudományi Intézetében dolgozott, majd egyetemi tanár lett. 1978-tól az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatója. 1985 óta az egyetem Nemzetközi Magánjogi Tanszékének vezetője volt. 1987-től az MTA levelező, majd 1993-tól rendes tagja. 1985-ben a Harvard Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Akadémia, 1988-ban az Európai Akadémia, 1989-ben az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai közé.
Az Antall-kormány megalakulásakor, 1990. május 23-án tárca nélküli miniszteri posztot kapott. 1991-től a bős-nagymarosi vízi erőmű kormánymeghatalmazottja is volt. 1990. augusztus 1-jétől az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnökeként is dolgozott, majd 1992. január 23-tól - a Vagyonügynökségtől megválva - a kormány nevében felügyeletet gyakorolt az Állami Bankfelügyelet felett. 1993 és 1994 között kultuszminiszter volt.
Ezután két fontos közéleti tisztségre is sikertelenül pályázott: a jobboldal által támogatott köztársasági elnök-jelöltségét elutasította az MSZP-SZDSZ többségű parlament. 1995. június 19-én a parlamenti szavazásban Göncz Árpád elnök 259 szavazatot kapott, a Fidesz, az MDF és a KDNP által támogatott Mádl Ferenc 76-ot.
Később a Magyar Tudományos Akadémia elnökségét pályázta meg Mádl, de itt nála több szavazatot kapott Glatz Ferenc (szintén korábbi művelődésügyi miniszter) és Vízi E. Szilveszter orvos professzor is.
Mádl már korábban is nagy szerepet játszott a jobboldali pártok összefogásában. Az 1998-as választások előtt ő is aláírta a Professzorok Batthyány Körének "Polgári értékrendet és felelős kormányzást akarunk" című nyilatkozatát.
Az Orbán-kormány 1998-as megalakulása után Martonyi János külügyminiszter kezdeményezte, hogy az Európa Tanács fennállásának 50. évfordulójára Nemzeti Bizottságot alakítsanak meg hazánkban. Az ideiglenes testület élére Mádl Ferenc került. Emellett a jogász professzor 1999-től a kormány tudományos tanácsadó testületének tagja is lett.
1999. március 15-én Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett, nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért.
1996 és 2000 között a konzervatív Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökeként tevékenykedett. Ők kérték fel először a kormányfőt 1999-ben arra, hogy nyilvánosan értékelje az ország helyzetét. A kezdeményezés azóta hagyománnyá vált.
2000-ben a Független Kisgazda Párt Mádl Ferencet jelölte köztársasági elnöknek. Június 6-án az Országgyűlés megválasztotta Göncz Árpád utódjaként köztársasági elnökké a harmadik fordulóban. 2005-ben bejelentette, hogy nem vállal még egy elnöki ciklust. 2005. augusztus 5-én adta át hivatalát utódjának, Sólyom Lászlónak.
Nyolcvanéves volt
Mádl Ferenc januárban ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, ez alkalomból telefonon köszöntötte őt Schmitt Pál, jelenlegi köztársasági elnök. 80. születésnapja alkalmából interjút készített vele a Magyar Nemzet, az egykori államfő mesélt gyermekkoráról, egyetemi éveinek tapasztalatairól, arról, hogyan élte meg a forradalmat, valamint államfői éveiről is.
Arra a kérdésre, hogy melyek voltak életében azok a kulcsszavak, amelyek mentén igyekezett „közlekedni”, a következőt válaszolta: „Isten, gondviselés, emberi méltóság, erkölcs, szabadság, szeretet, szolidaritás. Olyan szavak, amelyeknek komoly értékbeli jelentésük van. És valószínű, hogy ezek mind „útjelzők” voltak a számomra, és energiaforrások is egyben.”
Az interjú végén továbbá elmondta: „úgy vélem, hogy a nemzetközi politikai erővonalak, a gazdasági különbözőségek, a kultúrák és a vallások területén, az etikai értékrendszerek tekintetében egyfajta közelítés várható. Az ellentétek helyett inkább az együttműködés világa fog eljönni. (...) Eljön az idő, amikor majd komoly kataklizmák fogják jelezni, hogy nagyobb együttműködésre, egyetértése és harmóniára van szükség az emberhez méltó élethez.”
