– Ön egy prognosztizálható válságról beszélt. Mik ennek az alapelemei?
– A válságot az jelenti, hogy a kormánykoalíció felbomlott. Amire felhatalmazást kapott a szociálliberális kormányzat, azt nem tudták maguk megcsinálni. S ezt részben maguk vallották be azzal, hogy a kisebbik koalíciós partner kivált a kormányból, mondván, hogy a miniszterelnök feladta ezt a programot. Úgy tűnik, hogy egy kisebbségi kormány körvonalazódik, amely gyakorlatilag intézményesíti a kormányzásképtelenséget. Ez Magyarország számára azért okoz problémát, mert egy kiélezett nemzetközi versenyhelyzet van, ahol az EU új tagjai a források lehívásáért, a befektetésekért is küzdenek. Nekünk pedig van egy olyan kormányunk, amelyik béna kacsaként működik, nem képes a konfliktusok megoldására, hanem maga is konfliktusokat termelő politikai szervezetté vált.
– Az 1988-89-es válsággal is összevetette a mait. Mi a hasonlóság és mi a különbség?
– Úgy tűnik, itt is újra kell rendezni a viszonyokat, lehet, hogy egy új alkotmányos szerkezetet kell kidolgozni az elmúlt 18 év tapasztalatai alapján. Valahogyan kezelni kell a piaci defektek által okozott súlyos társadalmi feszültségeket, s olyan mechanizmusokat kell kialakítani, amelyek egy élhető országot teremtenek. Úgy, hogy a szolidaritás, a versenyképesség, a munkahelyteremtés és a tisztességes emberi magatartás feltételei biztosíthatóak legyenek
– Úgy fogalmazott, hogy az egyetlen lehetséges megoldás az új választások kiírása. Mit gondol erről az MSZP és az SZDSZ?
– Természetesen egyik sem szeretne rendkívüli választást, mert az a számukra súlyos vereséget jelentene a legutóbbi közvélemény-kutatási adatok alapján. Egyre inkább úgy látom, hogy a folyamatok egyre inkább kikerültek a kormányzás, a kormányzat kontrollja alól, tehát lehet hogy nem akarják, de a kisebbségi kormányzással a lépést ők maguk teszik meg efelé.
– Mennyire kiszámíthatóak az SZDSZ további lépései?
– Nehezen kiszámíthatóak, hiszen ott egyéni túlélési játszmák is vannak: a pártelnök szeretné a helyzetét stabilizálni, de van vele szemben egy elég masszívan szerveződő (Fodor Gábor által vezetett) ellenzék. Egy olyan kényszerhelyzet állt elő, hogy nyilván a többség elleni lázadás az SZDSZ szakadását is hozná, ami pedig végképp a liberálisok eltűnését jelentené a következő választásokon.
– Négy társadalmi figurát említek, kérek négy gondolatot róluk. Gyurcsány Ferenc…
– Gyurcsány 2006-ban igen komoly politikai tőkét halmozott fel, amit rendkívüli gyorsasággal elherdált. Azt gondolom, sokan bíztak abban, hogy valóban meg tudja újítani a baloldalt, de már 2004. december 5-e jelezte, hogy rossz pályán van nemzeti kérdésekben a szocialisták üdvöskéje.
– Kóka János?
– Ő vállalkozóként került bele a politikába, s valószínűleg akként is fog kikerülni. Lehet hogy az üzleti szférában hatékonyan működő konfliktustűrő technikáival sikerült kivívnia egy darabig a népszerűségét, de láthatóan a pártját olyan mélyre harcolta le, hogy komoly bizalmi válság keletkezett vele szemben. Nem véletlen, hogy a pártelnök-választások körüli csalások is az ő legitimitását vonják kétségbe.
– Dávid Ibolya?
– Politikusként vagy egyetlen markáns női szereplőként tudja tartani a népszerűségét, de ezt soha nem tudta átváltani a pártja népszerűségére. Vagy meg tud a mostani helyzetben erősödni az MDF, de ennek a jeleit nem látom, mert ehhez ki kellene tágítania az integráló képességét. A pártjában van néhány nagyon tehetséges fiatal, s ezt figyelembe kell vennie. Különben a perifériára szorulhat.
– Orbán Viktor?
– Orbán Viktort már sokan leírták, s gyakorlatilag az elmúlt két év az ő feltámadásáról szól. Egy olyan politikai stratégia érvényesült a népszavazáson keresztül, ami végül is olyan felhatalmazást adott arra, hogy egy egységes jobboldallal úgy veheti kezébe a kormányrudat, hogy talán először lehet a problémákra koncentrálni, s nem a hatalmi alapokat kell szem előtt tartani, hogy a koalíció működőképes kegyen.
– Zatkalik –
