Ismét tettek egy lépést

A veszprémi női kézilabdacsapat a nyolcadik helyen fejezte be a 2010/11-es kiírás alapszakaszának küzdelmeit, az 5-8. helyért zajló rájátszásban azonban már nem tudott előrébb lépni.

Ismét átalakul a keret

Az együttesből az idény végén – Hoffmann Kitti, Krály Annamária (kapusok), Ábrahám Szilvia, Gerstmár Renáta, Koroknai Viktória, Koszorús Katalin, Veszeli Judit és Sterbik Andrea személyében – nyolcan távoztak, az érkezők oldalán pedig hét név áll. (A jövő évi keretről írásunk alján olvashat.)

A bajnokság tapasztalatiról, a keretben történő változásokró, a jövő évi célokról és az utánpótlás témaköréről Gyurka János vezetőedzővel beszélgettünk.

Gyurka János

– Mi az, amiben sikerült előrelépni az előző idényhez képest?
– Az őszi időszak öt győztes mérkőzését említeném, ahol egyéni teljesítményekben, összjátékban és védekezésben is sokkal biztosabb teljesítményt nyújtott a csapata korábbiaknál. Decembertől azonban már az átigazolási kérdések kerültek előtérbe a csapatban, amely rányomta a bélyegét a teljesítményekre. Sajnos a bajnoki szünetek is sokszor megfogták az együttes tempóját. Amikor ugyanis elkaptuk a fonalat, mindig két-három hét pihenő következett. Noha szerveztünk edzőmeccseket, e találkozók nem tudták azt a célt szolgálni, amit szerettünk volna, s mindig kiestünk a ritmusból. Kiemelném, hogy a középmezőnyt tekintve az idei bajnokság már jóval erősebb volt a tavalyinál.

– Aztán jött a középház, ahol volt öröm és üröm is.
– A középház a legrosszabb a rájátszásban, ahol a hetedik, vagy nyolcadik hely kérdése legfeljebb szépségtapasz lehet, azonban semmi más értelme nincs. Egy-két játékosom már nem azzal foglalkozott, ami fontos lett volna a számunkra, nevezetesen, hogy a közönséget kiszolgáljuk, s szép, élvezhető kézilabdával búcsúzzunk. Ez nem mindig sikerült, de voltak szép momentumaink is.

A Békéscsabát két alkalommal is sikerült legyűrni

– Minek tulajdonítja a hullámzó teljesítményt?
– A húzó emberek formába hozásával akadtak problémáink. A védekezésünk pedig gyakran hagyott kívánni valót maga után, ami a kapott góljaink számán is meglátszott. Átlagban 30 fölött találtak be az ellenfeleink, igaz, közel annyit lőttünk mi is. Sok estben azonban hiányzott az elszántság.

– A szezon negatívumának tekinthetjük a Fehérvár elleni vesztes csatákat, s Triscsuk gólerős játékát.
– Így igaz. Ebben az előbb említett tényezők játszották a főszerepet. A küzdeni tudást és a képességszinteket ugyanis nem lehet edzeni. A hozzáállásbeli tényezők pedig a női csapatoknál hatványozottan visszahúzzák a teljesítményt. Triscsukot itthon nem, Fehérváron viszont követő emberfogással fogtuk, aki mindkét estben ugyanannyi gólt ért el. Nyitott védekezést abszolút nem tudtunk játszani, hiszen nem voltak erre alkalmas játékosaink, ami a taktikai felkészültségünket alaposan behatárolta. Ez persze nem is lett volna indokolt, hogyha agresszívabb lett volna a hatos falunk. Tudni kell, hogy a védekezés elsősorban akarat és elszántság kérdése.

Farkas Vera jövőre is Barabás-mezben kézilabdázhat

– A tavalyi évhez hasonlóan idén is komoly változások történnek a keretben.
– Ketten befejezik pályafutásukat. Volt olyan játékosunk, akit nem tudtunk megtartani, mert jobb ajánlatot kapott. És voltak, akik nem azt a teljesítményt hozták, ami elvárható lett volna tőlük. Megjegyezném, hogy a Debrecen, a Győr a Siófok és az Érd is jelentősen megerősíti a keretét. Az utóbbiakhoz hasonlóan mi is rászorulnak arra, hogy más csapatokból igazoljuk, mivel az utánpótlásból még nem tudunk teljes mértékben építkezni. Az ifjúsági és a junior csapatunkba is érkeznek, akik majd kiegészítik a felnőtt keretet. Vannak saját tehetségeink is, akikkel mindenképpen számolunk. A kapu mindenki előtt nyitva van, aki fejlődik. A „hátországi” munkára nagyon nagy hangsúlyt fektetünk. Amennyiben mód van rá, a jövőben rájuk szeretnénk építkezni, hogy minél kevesebb év végi cserével kelljen élnünk, hiszen az mindig a csapat érésének rovására megy és fájdalmas is.

– Milyen célokat fogalmaztak meg az erősítésekkel?
– A már több alkalommal megfogalmazott célunk az volt, hogy lépésről lépésre haladjunk előre. A mostani év is egy lépés volt. Sok olyan dolog van, ami még kiforratlan, s még mindig csiszolni kell. A megszerzett nyolcadik hellyel a célunkat elértünk, a következő szezonban is reális elvárásokat kell megfogalmazni. S olyan játékot kell nyújtani, amivel szerethetőek leszünk, s a közönségünk is elégedett lehet. A konkrét célok meghatározása azonban jelenleg még túl korai. Ez a kérdés a felkészülés során lesz időszerű, amelyben természetesen az is közre fog játszani, hogy a többiek milyen módon erősítenek. Megjegyezném, hogy az érkezők jó része saját maga jelentkezett be, hogy szeretne itt játszani. Elmondásuk szerint tele vannak bizonyítási vággyal. Más karakterű, habitusú, és különböző játékintelligenciájú kézilabdázóknak kell összeszokni. Ahhoz pedig idő kell, hogy az egyéniségek csapattá kovácsolódjanak, amely egy női csapatnál valamivel tovább tart. Azt azonban mindenkinek meg kell érteni, hogy az első a klub érdeke.

– Mi a nyár programja?
– Kedden lezártuk az idény levezető szakaszát, s július 18-án kezdjük a munkát. A lányokra aktív pihenés vár, hiszen mindenkinek kitűztem a feladatát. Felméréssel zártunk és azzal is kezdünk. Hat és fél hetünk lesz a bajnokság kezdetéig. Profi játékosok lévén elvárható mindenkitől, hogy a teljesítőképessége közelében térjen vissza. Tíz felkészülési mérkőzést már lekötöttünk, de különböző felkészülési tornákon is részt veszünk. A junior válogatottal eközben már július 4-én elkezdjük a munkát, készülünk az augusztus 4-14 közötti hollandiai Eb-re.

Emberovics Míra is marad a királynék városában