– Évek óta jeleztük, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk és az ezzel járó szabad munkaerő-vándorlás problémákat fog okozni. Egyértelmű különbség mutatkozik meg a hazai és a külföldi egészségügy (eü) fizetése és körülménye között, aminek következménye, hogy megindul egyfajta kivándorlás azokba az országokba, ahol tárt karokkal várják az eü dolgozókat a munkaerőhiány miatt. A jelenlegi állás szerint körülbelül egymillió eü munkahely tölthető be az unióba a következő évtizedben, vagyis nincs az a szám, amit ne tudnának felhasználni.
Rácz Jenő
– Hol érződik legjobban ez a kiáramlás?
– A rezidensek és a kezdő orvosok nyitottabbak erre, az ő helyzetükben nincsenek olyan jellegű gyökerek, amit ne lehetne felbontani. Családosan, megfelelő egzisztencia esetén nehezebben mozdulnak az emberek, ami érthető. Figyelembe kell venni, hogy az egészségügyben jelen van a paraszolvencia, nyilván ez is a tapasztaltabb orvosok felé irányul, vagyis ebben sem érintettek a rezidensek. Ezt még mindig lehetne kezelni, ha láthatóvá válna egy kijelölt perspektíva, de nincs az az életpályamodell, amiért itthon maradnának.
– El kell fogadnunk, hogy az orvosaink külföldre távoznak?
– Erővel nem lehet itthon tartani az orvosokat, nincs olyan jogi eszköz, amivel ezt meg lehet valósítani. Voltak különböző próbálkozások, de ilyen jellegű, az orvosokat érintő diszkrimináció nem jelenthet megoldást.
– Ön szerint van kiút?
– Erre a helyzetre mondható, ha nincsen korbács, akkor van mézesmadzag. Az egyik lépés, hogy megfelelő ösztöndíjrendszert építenek ki az egyetemeken. Például, aki hat évig ösztöndíjas volt a tanulmányai alatt, vállalja, hogy újabb hat évig itthon marad, belép a rezidensi rendszerbe, szakvizsgát szerez, s ezzel megoldható az akkut rezidens probléma. Azonban pénz nélkül nem lehet megoldani ezt a kérdést. Nem az a kiindulási pont, hogy a magyar kezdőorvos kevesebbet keres, mint például a német vagy az angol, hanem a hazai orvos kevesebbet keres, mint bármelyik magyar diplomás Magyarországon. Időnként a statisztikák is nagyon torz képet mutatnak, mert összehasonlítják a 8 órában elérhető munkajövedelmet egy több ügyelettel, műszakkal elérhető összeggel, hiszen egy kórházi dolgozó a 40 órás heti munkaidő mellett még egyszer ennyit tölt ügyeletben. Amikor azt mondják, hogy helyére kell tenni a fizetéseket, akkor az nem azt jelenti, hogy annyi fizetést szeretnének, mint nyugati szomszédainknál, hanem a nemzetközileg elfogadott fizetési arányokat kellene kialakítani. Éppen ezért sokan céltudatosan arra készülnek, hogy külföldön helyezkednek el.
– A Rezidens Szövetség ultimátumot intézett a kormány felé: az átlagjövedelem háromszorosát jelölték meg alapbérnek, s ha ez nem teljesül, 2012. január 1-jén tömegesen felmondanak.
– Ezzel azt a nemzetközi tendenciát irányozták elő, miszerint az egészségügyi dolgozó az átlagbérhez képest háromszoros jövedelemmel rendelkezik. Ez egyébként még mindig harmada lenne annak, amit az orvosok Nyugat-Európában keresnek. Filozófiai szempontból nem irreális ez a követelés, a gyakorlatban azonban lehetetlen teljesíteni. Az eü egy szegmensében ilyen mértékű emelés nem történhet meg, hiszen így a rezidens többszörösét keresné a nála nagyobb tapasztalattal rendelkező, őt képző szakorvosénál. Jelen pillanatban tarthatatlan az egészségügy finanszírozása. Eljutottunk odáig, hogy ha a Széll Kálmán-terv megvalósul, akkor az OECD-országok közül nominálisan és százalékosan is a legkevesebbet költjük erre az ágazatra. 2008-as adatok alapján egy főre 611 dollárt költöttünk egészségügyi ellátásra, ami most 500 alá csökken. Ausztriában ez az összeg 4000 dollár, aminek több mint fele bérkiadás. Ez egy megugorhatatlan lépcső.
– Honnan lehet pénzt tenni az egészségügybe?
– Az ágazaton belül is vannak átcsoportosítási tartalék lehetőségek. Ha racionalizálást hajtunk végre, azt benn kell hagyni a rendszerben. A gyógyszerkasszából éves viszonylatban 120 milliárd forintot akarnak végcélként kivonni. A rezidensek követelésére, illetve az ágazatra kiterjesztve a bérjellegű kiadások első lépcsőfokára 60 milliárd forint elegendő lenne. Az eü intézmények dologi eladósodása körülbelül ugyanekkora összeget ölel fel az év végére. Vagyis a dologi és a bérjellegű konszolidációra elég lenne az az összeg, amit ágazaton belül megtakarításként most előírnak.
– Ez azonban még mindig nem jelentene hosszú távú megoldást.
– Az Új Széchenyi-terv első fejezete a gyógyító Magyarországról szól. Ez olyan terület, ami önmagában is képes lenne megtermelni azokat a többlet fedezeteket, amely ahhoz szükséges, hogy az egészségügy működjön. Önmagát kibővítő gazdasági fejlődést tesz lehetővé, amiből nyilván jut a béremelésekre is. Mint korábban említettem, Európában egymillió egészségügyi munkahely-szükséglet várható. Vállaljuk fel, hogy mi leszünk azok, akik ezt biztosítják. Nagyon jó képzési rendszerrel rendelkezünk, diploma-gyárat kellene létrehozni, képezzünk orvosokat és szakdolgozókat az uniós országokba, de ne ingyen. Erre nagyon jó példa a norvég orvosképzés, ami többségében nálunk zajlik. Nem kell bezárni egyetemeket, hanem meg kell tölteni külföldi polgárokkal. Magyarország kitörési pontja lehet az egészségügy és az egészségipar, de ehhez koncepciót kell váltani.
– Tavaly egy megyényi orvos hagyta el az országot. Meddig tartható ez az állapot?
– Nem lehet tovább elviselni a kivándorlást, az alsó határán mozgunk a 100 ezer lakosra jutó orvosszámnak. Ha elmennek a rezidensek, az a betegek mellett a kollégákat is jelentősen érinti, hiszen több ügyeletet kell vállalniuk, nagyobb feszültség mellett kell dolgozniuk, ami arra készteti őket, hogy szintén külföldre távozzanak. Hozzátartozik, hogy a rezidensek az esetek többségében nem önállóan mennek külföldre, hanem sok esetben a szintén eü-ben dolgozó párjukkal együtt, de gyakran tapasztaljuk, hogy ha egy kiváló orvos letelepszik külföldön, csatlakozik hozzá a korábbi csoportja is.
– Lesz tömeges felmondás január 1-jén?
– Nem vagyok híve az ultimátumoknak. Ennél már csak egy nagyobb baj van: ha úgy mennek, hogy nem szólnak előtte, és most ez a tendencia érvényes. Nagyon elgondolkodtatónak tartom azt, amit a Rezidens Szövetség elnöke mondott: „akkor is megyek, ha nem akarok.” A harcot megunva könnyebb lelépni, mint felvállalni a nehézségeket.
