- Természetesen nem akartunk vakon fejest ugrani a bizonytalanba. 6 település 24 intézményében végeztünk előzetes felméréseket, amely szerint 10-15 halmozottan sérült gyermek neve merült fel, akik speciális foglalkozást és odafigyelést igényeltek. A kolllégák szakmai tapasztalata és szakképzettsége alapjául szolgált egy új csoport beindításához, tehát nem pénzügyi motíváció működött, hanem a gyermekekközpontúságot szolgáló alapvető érdek. Megtanultam, hogy csak akkor vállalkozzon valaki nagy dolog megvalósítására, ha valóban képes véghezvinni azt, hiszen langyos vízben üldögélni nem nagy dolog…
- Mégis, mit jelent ez összegekben kifejezve?
- Az intézmény 150 milliós összköltségvetést igényel a 170 fős gyermeklétszám mellett. Hogy jobban megértsük miről is van szó, tudnunk kell, hogy egy „normál“ általános iskolás gyermek 1 főnek, a Bartos iskolás gyermek 2 főnek, a nálunk levő speciális óvodás gyermek pedig 3 főnek számít, így elengedhetetlen, hogy különféle pályázatok útján, illetve a saját évenkénti megrendezésre kerülő jótékonysági rendezvényünkkel pótoljuk a fennmaradáshoz szükséges feltételeket.
Az óvoda belső működésével kapcsolatos kérdésekre Antalka Zsoltné, csoportvezető gyógypedagógus válaszolt.
- Miben számít különlegesnek a gyógypedagógus munkája?
- Nálunk Down szindrómás, autista, enyhe és középfokban sérült fogyatékos gyerekek vannak. Ezért rengeteg türelem, nagy adag empátia és önzetlen szeretet nélkül semmire nem mennénk. Ez gyakran azt is jelenti, hogy a csoporton kívül is sok munka van, volt és lesz is. Példaképpen az eszközöket, meglévő játékokat, terépiás foglalkozások meglétét is magunknak kellett „kitalpalni“, cégeknél, nagyvállalatoknál kilincselni, de egyáltalán nem hálátlan feladat, mert a mosoly, amit az óvodásoktól kapunk, méltó fizetőeszköznek bizonyul. Hogy mitől különleges? Az alapvető szakmai tudás sarokköve munkánknak, de nem elegendő. Hiszen a szakkönyvek „szaga“ elrémisztheti, de szeretettel és plusz törődéssel megszelidítheti a gyermekeket.
- És mi az önök alappillére?
- Mi a Bárczi Gusztáv Tanárlépző Főiskola hasonló programját adaptáltuk, ami a gyerekek részéről egyéni felmérést jelent, amihez egyéni ütemterv párosul, mit kéthavonta felülvizsgálunk.
- Milyen terápiák és foglalkozások léteznek?
- Az alapfejlesztést Horváth Alíz logopédus, a mozgásfejlesztést Erdőhátiné Tatár Ágnes végzi. Ezen felül vannak az úgynevezett speciális terápiák, úgymint a preventív jelleggel működő sószobánk, a gyógyúszás Székesfehérváron, lovasterápia Hertzel Ingrid kolleganő segítségével, s a kutyaterápia Pille nevű kutyus közreműködésével, de hangsúlyozom, csak mindezek összessége vezethet csak fejődésre.
- Miben mutatkozik meg a javulás?
- Minden gyermeknél önmagához képest méthető javulás. Van olyan ovis, akinél háromszori agyvérzés után hatalmas előrelépesnek számított, a nyugodt magatartás, tekintve, hogy az anyák napi műsor aktív résztvevője lett. Volt aki 5 évig nem beszélt, mára felismeri a számokat, a számképeket, önállóan beszél, énekel, mondókákat mond, és szerepjátékban szerepel. Ugyanakkor beszélnünk kell a szülőkről is, akik a poklok poklát megjárták, míg eljutottak addig, hogy saját gyermekeiken keresztül sikerélményhez jutottak, és ennél nekem, nekünk nem kell több.
- Létezik oscar-díjhoz mérhető elismerés a pedagógusok szakterületén?
- Nem tudom… de az biztos, hogy a jó csapatmunkának köszönhető a fejlődés. Nem vágyom babérokra. Szeretnék megmaradni „szürke“ és aktív gyógypedagógusként, és továbbra is támogatókért, és külső szponzrokért kilincselni. Minket egyetlen cél vezérel, a megfizethetetlen fizetőeszköz, a mosoly.
(Kiss Erky Dávid)