Az év elején alakult, elektronikus elemeket is felvonultató reggae zenekar a Roxynpad segítségével mutathatta meg tudását az Utcazenén.
- Új színfolt vagytok a veszprémi zenei életben. Hogyan jött létre az együttes?
- Az énekesünk vadászta az embereket Facebook-on. Nekem például egy olyan levelet írt, amelynek az volt a témája, hogy “szintis vagy-e?” Úgy állt össze a zenekar, hogy előtte néhány kivételtől eltekintve nem ismertük egymást. Ennek ellenére hamar összerázódtunk és hamar megtanultunk együtt dolgozni.
- Játszottatok saját dalt is a koncerten. Gondolkoztatok már rajta, hogy albumba foglaljátok a repertoárt?
- Igazából többet is játszottunk: az Inámilájf című számunkat, ami elég sikeres lett a Roxynpad óta, illetve a Marijuana Man-t. Vannak még saját szerzemények, ebbe a harmincöt percbe nem tudtunk mindent belezsúfolni. Tervezünk lemezt, de ehhez idő kell, és az anyagi vonzatai is jelentősek, erre egyelőre emiatt sincs lehetőségünk.
- Egy fél éves zenekartól nem rossz teljesítmény azonnal nagyszínpadra kerülni egy ilyen nagy múltú fesztiválon. Hogy érzed magad most, a koncert után?
- Teljesen új volt ez a helyzet. Játszottunk már veszprémi kocsmákban, az Expresszóban is, ahol nem voltak ennyire sokan; Dörögdön az Ocho Macho előzenekaraként léptünk fel, de ott sem őrjöngött a tömeg, a koncerttechnikát azonban ott már megtapasztalhattuk. Egy veszpréminek az Utcazene fesztiválon fellépni egy óriási élmény. Én még tíz perccel a koncert után sem tudom feldolgozni, hogy odafent játszottunk, és ilyen jó hangulat volt.
- Most, hogy lement a koncert, résztvevőként milyen terveitek vannak még az Utcazenére?
- Én dolgozom is a fesztiválon. Ma este a srácokkal elmegyünk a Gentleman-re, őket nagyon szeretjük; illetve körbejárunk a forgatagban, megnézzük, hogy a többi zenekar hogyan teljesít. Nagyon különleges atmoszférája van a fesztiválnak, veszprémiként az egész hetet itt töltjük.
