– Hogyan választottatok nevet a zenekarnak?
Szeifert Bálint: Ennek két sztorija is van, az egyik, hogy minden zenekarnak Veszprémben és környékén durva metálos neve van angol nyelven. Mindegyik valami olyasmit jelent, mint véres, halál, csonk.. Arra gondoltunk, ha velük fogunk együtt játszani, akkor milyen viccesen fog kinézni a plakáton, hogy az összes brutális, vérengző név között a Menyét zenekar neve is szerepel. Ez be is jött egy párszor.
Berti: Könnyen meg tudják jegyezni a Menyétet. Fontos az, hogy zirci zenekar vagyunk. Zirc a Bakony szívében van, ahol nagyon sok nyest és menyét szaladgál az utcákon. Ez még jellemzi is azt, hogy mi egy bakonyi betyár rezervátumból jöttünk.
Hédl Áron (balról), Fachyga, Szeifert Bálint és Berti
– Hogyan találtatok egymásra?
Berti: Zirc egy nagy család! Fachygával és Bálinttal együtt zenéltünk az utóbbi öt évben, vagy talán még többen is. Úgy döntöttünk, eljött az idő, hogy saját számokat is írjunk. Ez egy összefogásnak tekinthető. Utána vettük be Áront, a szintetizátorosunkat, így alakult meg a Menyét.
Hédl Áron: Egy ilyen kisvárosban mindenki ismer mindenkit, aki zenél, az főleg.
– Milyen a zenei stílusotok?
Berti: Mindent játszunk, a jazztől a hardcor-ig.
Sz. Bálint: Mindenféle stílusba belekóstolunk. A zene öröméért játszunk, ez a lényeg nálunk.
Hédl Áron
– Vannak példaképeitek?
Berti: Túl sok van, hogy azt most felsoroljuk. Szoktunk Ervin Kibédivel punk klasszikusokat játszani… de nem tudnék csak egyet kiemelni.
Sz. Bálint: Inkább beszélhetnénk az antipéldaképekről. Ha Pataki Attila lenne a Primus zenekar frontembere, akkor abszolút ő lenne a mi példaképünk. Erre nagyon kevés az esély.
– Első nap léptetek fel, milyennek értékelitek a produkciót?
Sz. Bálint: A hangulat nagyon jó volt, de forró is. Ennek köszönhetően latinos koncertet adtunk. Játszottunk már jobban is, de lehet, hogy kicsit lámpalázasak voltunk. Örülünk, hogy tetszett az embereknek, ez megnyugtató.
– Mit vártok az Utcazenétől?
Fachyga: K***a nagy offot!
Berti
