- Hamarosan a FüredFesten is bemutatjátok a Muzsika hangját, ebben a musicalben két szerepet is kaptál, méghozzá két
eléggé ellentétes szerepet…
- Így van, az egyik apáca és a bárónő
szerepét. Okos,céltudatos,nagyvilági nő. Ez a bárónő érdekes
viszonyba keveredik egy hétgyerekes családapával, egyfajta kompromisszumon,
érdekegyezésen alapuló kapcsolat ez. Hirtelen kell szembesülnie
az anya szereppel,amiben nem arat nagy sikert,valamint a kedvesének
az övével homlok egyenest ellentétes felfogásával a világról.A
nagyvároshoz szokott nő valahogy nem találja a helyét az osztrák
kisvárosban. Az apácám valahol az ellentéte ennek valóban. Miután
szüzességi fogadalmat tett, számos dologról lemondott. Nem lehet
családja, gyerekei. Ő az, aki leginkább féltékeny lesz Mariára,
amikor az kiszakad a zárda merev,kötött világából. A boldogságot
irigyli,és itt jön a költői kérdés,hogy akkor ő a zárdában
boldog-e vajon?
- Az életben hogy viseled a szabályokat,
a bezártságot, a kötelezettségeket?
- Szeretek szabadon élni. Vannak napjaim nekem is, amikor nem érdekel, ki mit mond,beülök az autóba és csak vezetek,vagy éjjel elindulok sétálni egyet. A szabályok viszont azért vannak, hogy keretek közé szorítsák az embereket. Gondolj bele, mi lenne, ha nem lennének szabályok, és mindenki azt csinálhatná, amit akar. Anarchia. Az ember az egyetlen lény ezen a földön, aki megkapta a szabad akarat lehetőségét. De ezt valamennyire korlátozni kell, különben elszabadulnak az ösztönök. Nem érzek bezártságot.Saját magam által elfogadott szabályok és törvények szerint élek szabadon.
- Hogyan lettél a Pannon Várszínház
dívája? Azért mondom, hogy dívája, mert két hasonló figurát
nem láttunk még tőled, te vagy az ezerarcú nő. Ezt a rendeződ,
igazgatód is észrevehette, mert egyre komolyabb szerepeket oszt rád.
- 2005-ben jöttem a színházba, a Popfesztiválra (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról). Beverly szerepe volt az első, amit itt eljátszhattam. Sokáig csak kerestem magam. Próbáltam átvenni ezt a játékstílust,és ráhangolódni a rendező godolkodására. Sorban megtaláltak a szerepek, de a nagy áttörés a Kaktusz virága volt. Egészen addig próbálkoztam a szerepekkel, de a Kaktusz óta érzem, hogy elindult bennem egy fejlődési folyamat. Akkor kellett először kihoznom magamból az igazi nőt. Stephanie hálás szerep volt, megkaptam érte a színész I. képesítést. Sokkal többet is kellett foglalkoznom vele, mint bármelyik másik szereppel, szélesebb repertoárban tudtam hozni az eszközeimet, hiszen ennek a nőnek több oldalát is meg kellett mutatnom. Ez egyedül nem sikerült volna. A gyors fejlődésemben nagy szerepe van az igazgatómnak, rendezőmnek, Vándorfi Lászlónak. Mint egy igazi mentor, mester állt, és áll azóta is mellettem. Ahol most tartok, azt elsősorban neki köszönhetem. Eszmét és eszközrendszert adott. Az elmúlt évek alatt a Pannon Várszínházban háromszor annyit tanultam, mint a tanodában illetve a színháznál töltött gyakorlati éveim alatt.
- Megtaláltad már a hozzád leginkább
illő karaktert? Maradjunk a dívánál, vagy lennél inkább primadonna?
- Nekem valahogy a kettő majdnem ugyanaz.Az
operettekben van egy olyan szerep meghatározás, hogy szubrett. Szóval
vannak a primadonnák, vagy naivák és a szubrettek. Én ez utóbbiba
sorolnám magam. A primadonnák…Álalában ők azok a nagy kisugárzással
bíró nők,akik miatt a közönség pont azt a színházat választja.Míg
a szubrett bárki bőrébe belebújik.Ő a „második nő” színpadi
értelemben,a formálhatóbb személyiség! Én semmi áron nem lennék
primadonna. Távol állnak tőlem a nagy női érzelemkitörések, érzelgések
a színpadon. Vagyis pont annyi van ezekből bennem,amennyi kell a szerepeimhez.
Legyen az a vaskemény igazgatónő, és az alkoholista anyuka az Oliverben,
vagy Csa-Csa-Csa a Hotel Mentholban.Nem keresgélem a hozzám illő
karaktereket.Ez fordítva működik.Én kell olyanná váljak,mint a
figura.
- A Mentholban nem kis előddel
kellett „megküzdened”. Előtted Cs-Csa-Csát csak Szulák Andrea
játszotta…
- Igen a Menthol több szempontból is nagy kihívás volt. Életemben először egy kétszerannyi idős nőt kellett eljátszanom, mint amennyi vagyok. Láttam Szulákot ebben a szerepben és megpróbáltam az ő játékából is építkezni, de ezek a külsőségek a próbák alatt lekoptak. Rájöttem, hogy sok minden nem illik hozzám, ami neki jól állt. Egészen más karakterek vagyunk, magamból kellett felépítenem a figurát. Tudtam,hogy lépten-nyomon össze fogják hasonlítani a két alakítást,de az az igazság,hogy nem vagyunk egy súlycsoportban. Szulák Andi isteni hanggal van megáldva,nagy énekes múlttal ,és színészileg hozzá közelebb áll ez a karakter . Magamból megpróbáltam a legtöbbet kihozni, hogy mennyire sikerült, döntse el a közönség.
- Mestere vagy annak, hogy megszerettesd
a negatív figurákat, és ebben nagy szerepe van a mimikádnak. A Kinizsiben
miközben meg akarod ölni Benignát, a szerelmes nő minden fájdalmával
az arcodon, érted aggódik a néző. Ez a mimika mennyire tudatos?
- Hogy megszeretnek, vagy meggyűlölnek
egy szerepben azon múlik, hogy meg tudom e mutatni, a negatív hős
miért vált olyanná. Ha ez sikerül, már esendővé, emberivé tettem,
akivel együtt tudnak érezni. Így tettem a Kinizsiben is. A fekete
asszony hiába próbálja megölni Benignát, nem egy gonosz nő. Csak
szerelmes, akitől mindent elvettek, nem csak az esélyt szerelmének
viszonzására, de a méltóságát is.Gondoljunk csak bele,mit érez
az az ember akinek az érzéseit a földbe tiporták,megalázták,és
még az orra előtt szerelmet is vallanak egy másik nőnek.Vagy teljesen
összetörik,vagy bosszút esküszik.A darab története természetesen
akkor érdekes,ha az utóbbi lép életbe. Mimika … Hát az igazgató
úr például arcművésznek hív… Ha épp nincs szövegem, ezer kérdést
teszek fel magamban, elmondom a kis belső monológom és az arcom magától
játszik.Tehát nem tudatos.
- Sok oldaladról megismertünk
már, mi az ami úgy érzed, hogy kimaradt még eddig?
- Két ilyen figura, vagy karakter
van. Ebből az egyik, ha csak öt percre is de megadatott. Egy jelenet
erejéig játszhattam Gertrudist március 15-én, Balatonfüreden,
amikor a Nemzeti Színházat szimbolizáló Balaton Szabadidő Központban
előadtunk egy részletet a Bánk bánból. Hasonló a szerepálmom:a
gyermekét féltő, tigrisként óvó anya, Sarolt az István a király
c. rockoperából, a kemény nő, a harcos.Ami még nem volt,az ízig-vérig
gonosz,akiben még csírájában sem jelenik meg még csak a szánalom
sem.Eddig mindig szerethetővé tettem a hőseimet,még a negatív figurákat
is. Kíváncsi vagyok, tudna e utálni, gyűlölni a közönség az
alatt a két óra alatt.
- Úgy tűnik a szavaidból, hogy
maximalista vagy, ugyanakkor mégis szerény, nem ért utol a nagy siker
utáni magabiztosság.
- Hogy maximalista vagyok, az tény. Magamnak sosem vagyok elég jó. Mindig emelem a lécet, ami egy idő után olyan magasra kerül, hogy lehetetlen megugrani. De ha nem így tennék, nem értem volna el azt a szintet, ahol talán tartok. Nekem a színház az önmegvalósítás színtere. Egy olyan éter, amin keresztül kapcsolatba kerülök a külvilággal. Egyben maga a szabadság, mint Londonban a Hyde Park, ahol büntetlenül kimondhatsz bármit.A magabiztosság nem a nagy siker után jön.Éppen fordítva.A magabiztos ember érhet el sikereket,amelyeket követően csak a cél van,hogy a mai teljesítményt holnap túl kell szárnyalni.
