– Nehezen találtál szavakat, amikor megtudtad: a zsűri szerint te voltál a legjobb utcazenész az idén. Hogy érzed magad most, sikerült összeszedned a gondolataidat az elmúlt negyed órában?
– Nem hittem el, hogy nyerhetek. Azt hittem, hogy a Fran Palermo fog nyerni. Ők az én kedvenceim. Még akkor sem hittem volna, hogy én nyerhetek, amikor kiderült a Fran Palermo harmadik helye. Igazából még most sem hiszem el.
– Mióta zenélsz, és hogy kerültél az utcazenére?
– A gitárt már évek óta nyomom, a dorombot jó fél éve, maga az Allan Nes produkció pedig körülbelül egy éve létezik. Az Utcazenére úgy kerültem ide, hogy elküldtem egy demót, és beválogattak. Már azt is óriási szerencsének éreztem, hogy felléphetek azon a fesztviválon, ahova évek óta járok. Végre fellépőként is megtapasztalhattam, és fantasztikus érzés.
– Hogy érezted magad hét közben, hogy sikerültek a koncertek?
– Nagyon kritikus vagyok magammal, én egyedül a csütörtöki előadásomat tartottam jónak. A szerdai fellépés nagyon gáz volt szerintem. A többi nap szinten tartás zajlott, de a csütörtöki, az nagyon összejött. Maga a fesztivál pedig eszméletlen jó.
– Most, hogy megnyertél egy ilyen nagy múltú fesztivált, mi a következő lépés?
– Mindenképpen szeretnék tovább zenélni, és tovább vinni az Allan Nest. Most, hogy megnyertem a fesztivált a következő fellépésem Olaszországban lesz, és onnan lehet majd tovább lépni. Majd kiderül, mit tartogat a jövő.
– Megfordult a fejedben, hogy professzionálisan foglalkozz a zenéléssel?
– Persze. Jövőre szeretnék jelentkezni a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémiára, a jazzgitár szakot el akarom végezni, ez az első számú cél, illetve emellett az Allan Nest viszem tovább.
– Hogyan töltöd a ma estédet a nagy győzelem után?
– Fogalmam sincs, hogy mi lesz. Úgy volt, hogy megyek haza, de aztán hívott Panni, a menedzserem, hogy ne menjek haza, mert mi van, ha nyerek. Végül is rávett, hogy maradjak, és lám igaza lett. Ma még lesz egy koncert, amire még fel kell készülnöm, össze kell szednem magam. Valamit majdcsak összehozok.
