Minden idők egyik legviharosabb versenye zajlott július közepén a Balatonon. A táv teljesítése komoly erőpróba volt mindenki számára, hiszen a békés vitorlázás a rajt után néhány órával extrém kalanddá változott. A célba érkezés örömét érezhette át Takács László önkormányzati képviselő is, aki barátaival vágott neki a hatalmas túrának.
– Szinte az egész életemet a sport tölti be, többek között én vagyok a Veszprémi Ejtőernyős Klub elnöke több mint 360 ugrással a hátam mögött. Kipróbáltam a búvárkodást is, a vitorlázás pedig a diákkoromig nyúlik vissza.
– Hogyan jött az ötlet, hogy induljon az idei Kékszalag versenyen?
– 1978-79-es nyarakat a Balatonon, az akkori „SZOT” sétahajózásnál töltöttem matrózként. Egy négy fős baráti társaság tagjaként, Dixi 32-es, négykezes hajóval vágtunk neki a Kékszalagnak, ami közepes méretűnek számít a magyar tengeren. Hozzáértő csapat verődött össze, bár én először vettem részt ilyen hosszú túrán. Az előrejelzések szerint az indulási nap második felében várható volt, hogy elromlik az idő, a rajt azonban szép időben zajlott le. Gyenge szélben indultunk, csak nehezen jutottunk el a kenesei fordulóig, utána azonban ideális körülmények között haladtunk tovább.
– Ez azonban nem tartott sokáig.
– A Tihanyi-szoroson átérve láttuk meg először, hogy Badacsony felé nem éppen barátságos az égkép, villámok is feltűntek. A parton tartózkodó ismerőseink megerősítették, komoly vihar várható, erős széllel, de természetesen tovább úsztunk a keszthelyi forduló felé. Zánkát elhagyva jelentősen csökkentettük a vitorlák felületét, ezzel készültünk fel a vihar érkezésére. A leggyorsabb hajók ekkor már visszafelé jöttek, de a vitorlákat ők is reffelték már mutatva, a Keszthelyi-medencében vihar van.
Az északi parton haladtunk végig, az első lökések 40 csomósak voltak (több mint 100km/h), ezzel kezdetét vette az őrült vágta, kis túlzással az életünkért küzdöttünk. Iszonyú befújások érkeztek. Szigliget környékére már sötétedés után érkeztünk, a vihar azonban nem csitult. A Balatonon nőttem fel, de ritkán találkoztam ilyen tartósan viharos széllel.
– A nehéz körülmények ellenére sikerült teljesíteni a távot.
– Hajnali 5 órára értünk vissza Balatonfüredre, az utolsó kilométereket szembe szélbe kellett megtenni. Hatalmas sportteljesítménynek számít ilyen körülmények között teljesíteni ezt a távot egy túrahajón. 199-nek fordultunk, 150. helyen futottunk be. A hajóosztályunkban 115-en indultak, 8-ak lettünk. Megfelelő rutin és tapasztalat nélkül nem lehetett teljesíteni a Kékszalagot. Az éjszakai órákban a viharos időben, négy méter magas hullámok között sokan jöttek velünk szembe, nagyon figyelni kellet, hogy ne ütközzünk.
MTI Fotó: Varga György
– Mintegy 160 hajó adta fel a versenyt, 350 embert kellett kimenteni. Nem lett volna indokolt későbbre halasztani a versenyt?
– Nagyobb tragédia is lehetett volna a versenyből, sok hajón kisgyerekek is utaztak, családi nyaralásként fogták fel a Kékszalagot. Rengeteg vitorláson hiányzott a kellő szakmai tudás, a mentőknek azt se tudták megmondani, mi a pozíciójuk. Sok esetben még a jelzőfények sem működtek. A nevezéskor mindenki aláírta, hogy saját felelősségére vesz részt a viadalon, így nem volt indokolt a verseny lefújása.
