Heti Ügy-kontroll sorozatunk a devizahitelesek problémájával foglalkozik. A megugró sváci frank árfolyam miként érinti a magyar háztartásokat? – kérdeztük egy családapától, aki már a hitelfelvételkor figyelt arra, hogy egy ilyen kritikus helyzetben se jelentsen problémát a törlesztőrészlet kifizetése.
fotó: sxc.hu
– Milyen hitelt vettek igénybe és mikor?
– A család lakáshitelt vett fel 2008 októberében, gyakorlatilag utolsóként jutottunk devizahitelhez – 171 forintos árfolyamon. 56 ezer forintos havi részlettel indultunk, ami jelenleg mintegy 40 százalékkal több. A forinthitel azonos tőkére akkor 88-93 ezer forintra jött ki. Fogyasztási kölcsön azonban sosem került képbe.
– Miért volt szükség erre a lépésre?
– Ezt az áldozatot azért hoztunk, hogy egy jobb, szebb, gazdaságosabb környezetbe költözhessünk. Korábban is voltak lakás célú megtakarításaink, ezt egészítettük ki. A törlesztés megkezdése óta a családi költségvetésben mérsékeltük a fogyasztási kiadásokat. Nem tervezünk hosszabb, külföldi nyaralásokat, inkább belföldön pihenünk, akkor is csak három napot. Tartós fogyasztási cikkeket nem veszünk, egyes személyes programokról is lemondtam.
– Tettek valamilyen biztonsági lépéseket annak érdekében, ha esetleg megugrik az árfolyam?
– A törlesztőrészlet mértékét úgy határoztuk meg, hogy ne legyen több a családi költségvetés 20 százalékánál, így ha valami gond adódik, továbbra is tudunk törleszteni. Amennyire lehetett, bebiztosítottuk magunkat, de azt is tudtam, ha elszáll az árfolyam, akkor az társadalmi problémaként jelentkezik, hozzám képest mások hamarabb fognak bajba kerülni, államilag szükségessé válik ennek kezelése, amivel esetleg én is élhetek. Egyelőre nincs ilyen lehetőség, az árfolyamrögzítés számomra nem alternatíva. Annyi pénz vettünk fel, hogy egy pici tartalék maradjon, emellett igyekszünk mindig megtakarítani, mert nem 20 év alatt tervezem visszatörleszteni a hitelt. Szerencsések közé tartozom, a megtakarításom kamatai fedezik a részlet emelkedését, bár ezt az összeget másra is fel tudnám használni.
– Mi a véleménye a bankok magatartásáról?
Különböző variációkról lehet olvasni, milyen feltételekkel jutnak frankhoz a kereskedelmi bankok, s ezt mennyiért értékesítik a közép-kelet európai piacon. Annyi bizonyos, busás haszonra tesznek szert, a bedőlő hitelek kockázatait a jól törlesztő ügyfelekre terítik el. Ez azonban jelentős teherként mutatkozik meg a társadalmon, hiszen a magas árfolyam főként az aktív, házat és vállalkozást építő réteget sújtja, így a belső fogyasztás nem tud felfutni. Megállt az építőipar, drasztikusan csökkent az új autók eladása, e két kulcsmutató mellett még hosszan lehetne folytatni.
– Divattá vált hitelt felvenni 2008 előtt, ez okozta a bajt?
Devizában adósodtunk el, ekkora tehernövekedéssel azonban senki nem számolhatott, de ebben mindenki hibás – én is. A lakosság mértéktelenül vette fel a hiteleket, sok esetben nem mérlegelte, mivel is jár ez. Abból választottak, amit kirakott eléjük a bank, a pénzintézeteknek pedig az volt az érdekük, hogy svájci frankot vegyünk fel. Hiányzott azonban az MNB és a kormányzati politika, hogy ne jusson mindenki hitelhez, a bankok pedig ne olyan szerződési feltételeket írjanak, amiben úgy tűnik, a bank semmilyen kockázatot nem vállal, s mindent a fogyasztóra háríthat.
A legrosszabbkor érkezett ez az ilyen mértékű és igen ritkán előforduló válság.
fotó: sxc.hu
– Kinek a feladata megmenteni az eladósodottakat?
Szerintem úgy igazságos, ha a mostani válság levét mindenki megissza. Az árfolyamrögzítés tűzoltásra jó. Azok élhetnek vele, akiknek nincs más kiút. Levegőhöz juthatnak, eközben családon belül megnézhetik, milyen lehetőségek merülnek fel, illetve van három éve, hogy a szabadpiacon értékesítse ingatlanját. Eszközkezelőt hoztak létre, úgy vélem, alacsony induló összeggel, de legalább elindult valami ebben a társadalmi krízisben.
– Minek köszönhető ez a nagy árfolyammozgás?
Az a tőke, ami a reálgazdaságból kiszabadult 2008-2009-ben, keresi a helyét, spekulál. A devizapiaci kereskedés tekintetében érdekes és egyben rémisztő, hogy esetenként robotok, szoftverek kereskednek különböző függvények, beállítások alapján.
– Miként vethetünk véget ennek a válságnak?
Személyesen csak a munkában látom a kiutat, ha van munka, tudok törleszteni, s ha lehetőség van rá, minél előbb. Társadalmi szinten is ez lehet megoldás, munkahelyeket kell teremteni. Ekkor növekszik a gazdaság, az ország kockázati megítélése csökken, alacsonyabb kamatra kapunk hitelt, ez erősíti a gazdaságot, kevésbé vagyunk kitéve a spekulatív tőkének. Szerintem ez akár 10 évet is igénybe vehet.
